Az ismeretterjesztő előadások lélektana, módszere és eszközei

Előszó

A háború előtt egy félévszázad mult el a béke, a nyugalom és a jólét jegyében, egy félévszázad, mely idő alatt hosszú alkotmányjogi küzdelmek után visszanyert nemzeti függetlenségünkkel rendelkeztünk, tehát művelődésünk sorsa is teljesen a kezünkben volt. Ha ezen elmúlt félévszázad közművelődésének eredményeit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a népművelésnek erősebb kifejlesztése érdekében érdemlegesebb munka nem történt.
A közelmúlt nagyjai: Kossuth, Széchenyi, Eötvös, minden ténykedésükkel a nemzeti művelődés előbbrevitelén fáradoztak, Deák Ferenc már az 1833. évi országgyűlésen panaszkodik, hogy: „Sajnos a tapasztalásnak keserű oktatása mélyen meggyőzte nemzetünk képviselőit arról, hogy a népnevelés és közművelődés ügyében munkátlanul vesztegelni oly vétkes mulasztás, amely századokon keresztül gátat vet a nemzet erkölcsös és polgári kifejlődésének." Később pedig az 1830/40-ig tartó országgyűlésen felhívja a karok és rendek figyelmét arra, hogy neveljék a népet, mert a népoktatás célja az, hogy kifejlessze a népet, biztosítsa a törvények szentségét és az embereket jobbakká és boldogabbakká tegye. Kossuth Lajos az 1848-iki népoktatási törvényjavaslat tárgyalásánál különösen a falusi népoktatás szükségességét hangsúlyozza, mondván : „Kérem a Házat, fejlessze a községet minél inkább, mert ebben fekszik a státusszabadság legbiztosabb, leghatalmasabb talpköve."
Az 1848-as időkben a kor két kiváló elméje, Eötvös és Horváth Mihály vezették a közoktatás ügyeit, majd az alkotmányosság helyreálltával újból Eötvös vette át a kultuszkormányzatot. 1868-ban a XXXVIII. t.-c.-kel megalkotta közoktatásunk legnagyobb és legfontosabb alaptörvényét, melyet ha a törvény szellemében végrehajtottak volna az elmúlt béke gondtalan fél-évszázadában, úgy nem kellett volna még a legutolsó időben is hétféle nemzetiségi kérdéssel foglalkozni, nem jött volna el az őszirózsás forradalom, a Kun Béla-féle kommunizmus, amely a szociális jólétből fakadó tök és gersli evés hatalmas kultuszát valósította meg és a két gyászos forradalom nem hozta volna létre a tizennégy-megyés csonkaországot, nem szakadt volna el tőlünk négymillió magyar testvér, akik ma a rabszolgaság legkeserűbb életét élik.
Nem fogott rajtunk Széchényi komoly intése: „Ha valami felemelheti még a hazát, az semmi egyébb, mint a nemzetiesség és a közértelmesség, vagyis a nemzeti műveltség." Vissza