Előszó
Előző este későn érkezett a keleti expresszel és azonnal lefeküdt. Idegen társaság újévet ünnepelt a szobája alatt levő helyiségben. A lárma zavarta, nem bírt elaludni. Csengetni akart, hogy más...
Tovább
Előszó
Előző este későn érkezett a keleti expresszel és azonnal lefeküdt. Idegen társaság újévet ünnepelt a szobája alatt levő helyiségben. A lárma zavarta, nem bírt elaludni. Csengetni akart, hogy más szobát rendeljen, de ekkor az álom hirtelen legyűrte. Mélyen aludt. Hajnalban ébredt, amikor nyitott ablaka alatt a pulykák kiáltozni kezdtek.
Szikrázott a reggel, újév első reggele. Ralf gépkocsiban ült és nyújtózott. Jó, hogy végre Európa határára érkeztem! - gondolta.
Szürke hullámvonalak pihentek a napfénnyel átitatott ég alján ... Ázsia hegyei.
Ralf kiegyenesedett, hunyorított és becsülgette a távolságot.
Miért nem építettek ide hidat?
Ha ez a hely hazájában, Amerikában lenne, régóta gépkocsik száguldoznának a víz fölé épített remek vasbeton úton.
Kerekek zakatoltak agyában. Képletek, tervek, hatalmas vázak vonultak fel. Szája keskenyedett, kiegyenesedett, megkeményedett, apró ráncok hálójával borított, símáraborotvált álla feszesen előreugrott. Húsz napja indult el Newyorkból. Húsz nap alatt a pici ráncok gyengültek és lassan tűnni kezdtek.
Elhessegette gondolatait. Kezével megsimogatta homlokát, szemét és ezzel elmosott, letörölt mindent, ami hosszú ideig amúgy sem térhetett vissza.
Vissza