Az ismeretlen Ady

Előszó

E füzet címe nem valami Adyra vonatkozó ismeretlen adatokra vagy eddig még föl nem vetett témákra céloz, hanem tényállást akar jelezni. Ha úgy hamarjában végiggondolom az Adyról szóló kisebb-nagyobb írásokat egész a terjedelmesebb Ady-monográfiákig, - nem egy ötlik az emlékezetembe, amelyik egy-egy, Ady életét vagy költészetét érintő kérdést érdekesen világít meg, de olyan egyet sem tudnék megnevezni, amely a teljes, igazi Adyt vezetné elénk. Nekem voltak ilyen kísérleteim, de irodalmunk mai céhmesterei, jobbról és balról egyaránt, gondosan őrködtek, nehogy ezek nagyobb közönség elé kerülhessenek.
Kétségbeejtő az az általános tájékozatlanság, amit költői alkotások, költői egyéniségek elbírálásában ú. n. előkelő esztétikusaink túlnyomó részénél tapasztalunk. Elképesztő a filozófiai iskolázatlanságuk, a legtöbben színesrongy-ötletek takaróiba burkolják be szegényes mondanivalójukat s úgyszólván fogalmuk sincs róla, hogy az igazi költő: egész ember-képlet s olyan egész, amelyben a kor és az egyéniség, a szellem és természet (bel- és külvilág), a tradíció s a jelen és a közeli jövő eszmevilága és az örök egyetemes-emberi kapcsolódtak egybe. Vannak köztük - az öregebbek közt - még mindig olyanok, akiknek összes filozófiája a Taine-i, Riedl-i miliő-elmélet, ez a valamikor szellemes, de sokat sohase mondó s rég szétrongyolódott, elavasodott teória, amelyből éppen csak az a csekélység hiányzik, ami a kornak, az embernek, a művésznek egyedül ad igaz értelmet: a szellem ihletes teremtő ereje. S ha már nincs bennök semmi átfogó képesség s az élménynek semmi olyan újraépítő koncentráltsága, amely össze tudja rakni, újra összeilleszteni annak a sokféle és sokszerű lelki szövődménynek összetevőit, amikből a költői lángelme ihletesen és tudatosan, Isten emberi másaképpen, formálta egybe a maga életművét, - legalább odáig jutottak volna, hogy esztétikai kritériumok alapján tudjanak, ha nem is egyenértékű, de valamennyire helyes ítéletet mondani költői egyéniségekről és alkotásokról. Vissza