Fülszöveg
Dr. Simonyi Károly
(1916-2001)
A Budapesti Műszaki Egyetem professor emeritusa, az MTA rendes tagja, Kossuth- és állami díjas.
1916-ban Egyházasfaluban született. Gépészmérnök, fizikus, a Műegyetemen a villamosmérnök képzés egyik megalapítója. Példaképként állítható a mai és a jövő generáció elé. Tudományos, oktató és nevelő munkája harmonikus egységet alkotott, iskolateremtő volt.
26 évesen a Bay Zoltán-iskola tagja lett, a Műegyetemen az Atomfizika Tanszék tanársegédje, a Bay-laboratórium munkatársa. Részt vett a Hold-radar-kísérletben. Kitűnő iskolája volt, ez hatotta át egész életét. Tanszékvezető egyetemi tanárként vezetésével 1951-ben megépült Sopronban az első magyarországi részecskegyorsító, a Műegyetemen megalapította az Elméleti Villamosságtan Tanszéket, 1952-ben Kossuth-díjas tanszékvezető professzorként a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) keretén belül megalapította az Atomfizikai Osztályt, később az Intézet igazgatóhelyettese lett. Vezetésével munkatársai...
Tovább
Fülszöveg
Dr. Simonyi Károly
(1916-2001)
A Budapesti Műszaki Egyetem professor emeritusa, az MTA rendes tagja, Kossuth- és állami díjas.
1916-ban Egyházasfaluban született. Gépészmérnök, fizikus, a Műegyetemen a villamosmérnök képzés egyik megalapítója. Példaképként állítható a mai és a jövő generáció elé. Tudományos, oktató és nevelő munkája harmonikus egységet alkotott, iskolateremtő volt.
26 évesen a Bay Zoltán-iskola tagja lett, a Műegyetemen az Atomfizika Tanszék tanársegédje, a Bay-laboratórium munkatársa. Részt vett a Hold-radar-kísérletben. Kitűnő iskolája volt, ez hatotta át egész életét. Tanszékvezető egyetemi tanárként vezetésével 1951-ben megépült Sopronban az első magyarországi részecskegyorsító, a Műegyetemen megalapította az Elméleti Villamosságtan Tanszéket, 1952-ben Kossuth-díjas tanszékvezető professzorként a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) keretén belül megalapította az Atomfizikai Osztályt, később az Intézet igazgatóhelyettese lett. Vezetésével munkatársai jelentős nemzetközi eredményeket értek el. Tanítványaiból munkatársakat nevelt.
1956-ban a KFKI Forradalmi Bizottságának elnökeként gondoskodott arról, hogy a szélsőséges erők összeütközésére ne kerüljön sor, hogy az Intézetben a nagy értékű berendezések és műszerek ne sérüljenek. A KFKI állami és pártvezetése nem méltányolta helytállását, sőt olyan helyzetet teremtett körülötte, hogy önként lemondott állásáról. 13 év után ugyanez megismétlődött a Műegyetemen. Távozni kényszerült a saját maga alapította tanszékéről. Nem volt módjában iskolateremtő munkáját folytatni. Meg kellett válnia legtehetségesebb tanítványaitól, akik félve találkoztak vele. Ebben a lehetetlen helyzetben Csurgayné Ildikó volt egyetlen munkatársa, akivel nekilátott^ fizika kultúrtörténetének megírásához. Élete hátralevő részében már döntően ezzel foglalkozott. Az Elméleti villamosságtan után a második Nagy könyv Simonyi Károly professzornak mind idehaza, mind nemzetközileg jelentős elismeréseket hozott.
Professzor úr 40 éve kényszerült iskolateremtő tevékenységét abbahagyni. 10 éve, hogy elhagyott minket. Sikereinek első színhelyén, a soproni egyetemen, a KFKI-ban az Atomfizikai épület bejáratánál emléktábla, az országban számos helyen szobor, róla elnevezett iskola őrzi Simonyi Károly emlékét és munkásságát. A professzor úr emlékét reményeink szerint hamarosan tanterem is őrzi majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, ezzel is támogatva azon törekvésünket, hogy becsüljük meg az iskolateremtőinket.
Vissza