Az irodalomértés horizontjai

Előszó

Amint azt a 1993-as pécsi prózakonferencia zárónapján elhatároztuk, a JPTE irodalomtudományi kollokvium-sorozatát - a jelentős szakmai és hallgatói érdeklődésre való tekintettel - nem zárjuk le a két nagy műnem kérdéseinek történeti és poetológiai vizsgálataival, hanem a belőlük adódó kérdések horizontjában visszük tovább. Az MTA Irodalomtudományi Intézetével közösen rendezett újabb ülésszakra 1994. április 21. és 23. között került sor Pécsett, a Művészetek Házában Az irodalomértés horizontjai (Párbeszéd irodalomtudományunk modern hagyományával) címmel.
Az új téma meghatározásakor abból indultunk ki, hogy - mint azt a két világháború közti líra és epika vizsgálata is nyilvánvalóvá tette - az irodalomértelmezés annyiban maga is a történő megértés „eseménye", amennyiben nem önkényesen hajtja végre a történeti esztétikai tapasztalat megértését. Azaz, úgy értelmezi egy-egy korszak irodalmának tapasztalatát, hogy az abban megjelenő értelmezések lehetőségeit annak a saját kérdéshorizontnak a történeti „felnyitásával" konkretizálja, amely az övé ugyan, de nem ő az eredendő megalkotója. Az így felfogott megértés azután mindig olyan értelmezésnek tekinthető, mint amely a múlt és a jelen párbeszédéből - nem pedig a szubjektív értelem-tulajdonításból - keletkezik. A kérdés-válasz logika tehát mindig nélkülözhetetlen eljárása lesz a hagyomány olyan megszólaltatásának, amely a múltat saját előtörténeteként képes megérteni. Vissza