Az irigységről

Fülszöveg

Az a, félek, nem minden porcikájában mulatságos értekezés, amelyet kezedben tartasz, Olvasó, Immanuel Kantnak egy, a königsbergi egyetemen rendszeres tartott antropológiai előadásai során ilyen vagy olyan formában majd mindig szóba hozott, és úgy gondolom, förgeteges ötletét járja körül: hogy tudniillik, bár ez csak egyik lehetséges megfogalmazása a dolognak, az ízlés éppen nem elválaszt bennünket, hanem összeköt; vagy másképp: hogy társiasságra rendelt voltunk oka és okozata. Amitől ízlésünknek, bár ezt aligha hittük volna róla - s Kantot magát is meglepte a dolog -, filozófiai súlya, mi több, rendeltetése támadt (nekünk meg: művészetfilozófiánk). Noha hogy szóban forgó filozofikus érzékünk mivel is kecsegtet, annak kibetűzése során Kantnak mintha sikerülne zavarba ejtenie bennünket, olvasóit, s mintha sikerült volna zavarba ejtenie saját magát is: mert persze Kant tulajdonképpeni esztétikai fejtegetéseiben, szóval Az ítélőerő kritikájában is épp erről esik szó, arról, amiről az antropológiai előadásokon is szó esett (hogy miért is választunk úgy, mintha a mások szemével is látnánk) - bizonyos értelemben; csakhogy a harmadik kritikát író Kantnak (úgy tűnik) úgy tűnt, antropológiai előadásainak pazar eszméjét bátran száműzhetné is akár (az esztétikai ítélőerő kritikájának egyetlen, félreeső paragrafusába), mert csábítóbb nyomra akadt, nyomra, amely azzal kecsegtetett, hogy sikerülhet valamiféleképpen megsejtenie valamit (hogy szépérzékünknek hála sikerül valamit megsejtenünk) egy érzéken túli valaminek a bennünk rejlő érzéken túli valamivel való cinkosságáról. A nyom, magam úgy gondolom legalábbis, nem bírt egészen odáig elvezetni, ameddig Kant remélte, de elvezetett valamihez, ami majdnem olyan jó, vagy legalábbis a legjobb, amit e tárgyban remélhetünk: a művészetfilozófiáig, amelyben megmagyaráztatnak ízlésünk furcsaságai, mert szépérzékünkben utópiák megszerkesztésére (is) szabott vagy Utópia nyomainak és jeleinek megorrontására szerkesztett elménk/lényünk nyilatkozik meg. Az antropológiai előadásokban megfogalmazódott ötlet felől olvasva a harmadik kritikát talán világosabb, mint enélkül lehetne, miért is lehetett ez a látszólag a XVIII. században (az ízlésről folytatott viták fénykorában) megrekedt fele-könyv a művészet filozófiai küldetéséről szőtt eszmék ősforrásává. Vissza