Az iram

Fülszöveg

Az író könyvéről:
"Gyermekkori élményeimet feldolgozó Kompánia novellaciklusom óta nem volt időm arra, hogy egyik újabb könyvembe belecsempésszem a saját életemet. Mindeddig a másokét, úgy látszik, sokkal érdekesebbnek éreztem, mint amit az újságíró Iszlai Zoltán élt. Aztán végre nekiveselkedtem - magamnak. Egy - még címtelen - regényben s pár novellában fölléptem őújságíróságomat; lássuk, mire megyünk velem ketten. De minél jobban előtérbe kerültem én az írásokban, magamról annál kevesebbet mondhattam.
Felpanaszoltam ezt az ellentmondásos helyzetet egyik nagyszerű író- és szerkesztőbarátomnak. Mire ő nyájasan vigyorogva így szólt: - Aha, barátocskám, a lauf! Nem bírjuk utolérni magunkat. - Ez a bizonyos LAUF - aminek kissé szépített magyar megfelelője Az IRAM - lett kötetem kisregényének a címe, amely szinte akaratomon kívül szól arról, hogy miként képtelen utolérni magát egy más ügyekben lótó-futó újságíró Pesten, a nyolcvanas években.
Elbeszéléseim nagyobb része azonban megint a többiekről íródott. Hőseim között akad, ki általánosságban felnőttnek nevezhető. Én - egyikőjükre sem akasztanám rá e büszkén befejezett cimkét. Nemcsak azért, mert kortörténet, hogy nem vagyunk eléggé felnőttek, hanem azért is, mert a befejezettségtől, a végérvényességtől, a folytathatatlanságtól idegenkedem. Ezért írnám szívesen nemcsak a kisregény, de egész - nyolcadik - prózagyűjteményem végére azt, hogy: satöbbi. Ami azt jelentené, hogy addig is, míg bírom (magammal) az iramot - folytatásom következik." Vissza