Előszó
Székely Arti levele a lentebb címzettekhez
Kedves Kálmán C. György, Pomogáts Béla, valamint Göncz Árpád! Remélhetőleg Önök is tudják, nyáron egy Zsófia nevezetű hölgy keresett meg, ami egy...
Tovább
Előszó
Székely Arti levele a lentebb címzettekhez
Kedves Kálmán C. György, Pomogáts Béla, valamint Göncz Árpád! Remélhetőleg Önök is tudják, nyáron egy Zsófia nevezetű hölgy keresett meg, ami egy kellemes románsz felhúzásának vette kezdetét, kétségbeesetten tolmácsolva utolsó jajkiáltásukat, fel és alá, le és fel. S hogy ő már teljesen kerge, s hogy aggyak má, no, egy köteg verset, miből Önök szemelgethetnek mint gyöngytyúkok a vadászmezőkön, vagy mint gyöngyhalász (kérném az előbbit értendő).
Tőle hallottam, hogy a költészet végveszélyben szenved, mert már nem populár, csak egy-két eltévedt lovas száguld versekért a hírlapárushoz. Sajnos meg kell én is akcentuáljam, a szerzők ma már nagyon (tres) unzsenír, mit érdekli őket az olvasó, inkább szekírozzák őket és rekcum, hogy nem olvastad ezt sem, magas neked az internácionáltextusám. „Ezt a nézetet nemcsak azért ellenzem, mert a szövegek egyszerűen a világban vannak, hanem azért is, mert mint szövegek magukat helyezik el a világban", ahogy azt a kedves Edward W. Said fogalmazza meg helyekben, biztos Önöknek is megvan. Szerintem a jó vers a népért van, a néphez szól, a néphez nő, a nép fia.
Egyszer megmutatnám Önöknek (vegyék ezt tolakodásnak vagy meghívásnak, ám ne), hogyan mulat a nép verseimre, mikor már kiitta az eszét.
Vissza