Az iparművészet könyve I.

Előszó

Részlet a kötetből:

Fél század telt el azóta, hogy a kézművességet föl kezdték emelni arról az alacsony, tisztán ipari színvonalról, a melyre a század első fele leszállította. Ismét kapcsolatba került a művészettel, eleinte mint annak mostohatestvére. Az előkelő »nagy művészetek« mögé helyezték, alkalmazott, iparművészetnek nevezték. Ennél az alárendelt szerepénél fogva csak lassan fejlődhetett, egyedül a mult reminiscentiáiból élősködött. A század befejezte előtt azonban hirtelen, szinte csudálatos föllendüléssel a képzőművészet többi ágának egyenrangú társává küzdötte fel magát. Kibontakozott a régi hagyományok befolyása alól, a melyek útját állották annak, hogy az óriási technikai vívmányokkal lépést tartson és az uj kor szellemét saját alkotásaival is érvényre juttassa. Megszületett a modern stilus. Vajúdásai, jogosultsága és eredményei rendszeres ismertetésének e könyv utolsó fejezetében lesz helye, de már most bízvást kimondhatjuk, hogy, miként a természetben nincs ugrás, úgy az uj reform is csak annyiban rejti magában az állandóság, az életerő csíráit, a mennyiben a fokozatos fejlődés elévülhetlen törvényeit követi. Ugy lehetünk tehát csak teljességgel megértői és részesei a hatalmas mozgalomnak, a mely mindnyájunk mindennapi életét, környezetét, otthonát legközvetlenebbül érinti, ha e művészet annyiféle ágának múltjával, szakadatlan fejlődésével megismerkedünk. Vissza