Az integrációtól a narrációig

Előszó

Az Institut für Sozialforschung igazgatója, Max Horkheimer, 1941 áprilisában az egyre nehezebbé váló szervezési-adminisztratív feladatok elől menekülve New Yorkból Los Angelesbe települt át. Már régóta úgy érezte, hogy az Institut tudományos és adminisztratív irányítása felemészti az összes szellemi energiáját, miközben végre önálló kutatásokkal szeretett volna foglalkozni. Ezzel tulajdonképpen a Frankfurti Iskola, mint egységes és jól szervezett tudományos műhely szét is esett, a korábban követett "interdiszciplináris materializmus" programja pedig talaját vesztette. Horkheimer régóta dédelgetett új kutatási programja a dialektika általános kérdéseinek vizsgálatára irányult; most ehhez a kutatási programhoz keresett munkatársakat és hosszas töprengés és válogatás után az Adornóval való szoros együttműködés mellett döntött.
1941 novemberében azután Adorno is áttelepül Los Angelesbe, és ezzel kezdetét vette egy bő két és fél éves intenzív közös munka, melynek eredményeként megszületett A felvilágosodás dialektikája. A szerzők maguk is tudatában voltak annak, hogy a mű töréspontot képvisel az Institut korábbi programjához képest, erre utalnak az előszó következő sorai: "Ha észrevettük is régóta, hogy a modern tudományüzemben a nagy felfedezéseknek az elméleti műveltség növekvő széthullása az ára, mégis követhetőnek véltük a tudomány működését annyiban, hogy munkánk elsősorban a speciális elméletek kritikájára illetve továbbvitelére szorítkozott. [...] Az itt egyesített töredékek azonban megmutatják, hogy fel kellett adnunk ezt a reményt." Vissza