Előszó
Részlet a könyvből:
Tágas, tervszerűen rendezett univerzumba lép az olvasó, aki Lászlóffy Csaba ikerkötetével - ahogyan ismertté vált az egyidejűleg megjelent két kötet - barátkozik. Az ikerkötet...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Tágas, tervszerűen rendezett univerzumba lép az olvasó, aki Lászlóffy Csaba ikerkötetével - ahogyan ismertté vált az egyidejűleg megjelent két kötet - barátkozik. Az ikerkötet becenév egyrészt pontos, mert bizonyos témák mindkettőben megjelennek, másrészt félrevezető, mert az egymástól elkülönített kötetekben másféle, erőteljesebb hangsúlyt kapnak az egyes témák, míg a másikban más témák jelentkeznek mint a lényegi kérdések hordozói. És nemcsak ez a két kötet fonódik egymásba: Lászlóffy korábbi köteteinek alapgondolatait is továbbviszik ezek az újak. Korábbi kötetének, Az Éden kényszerképzetének gondolata, az elveszített Éden utáni reménytelen sóvárgás többször is megjelenik ebben a két kötetben is: ,,kinek szupercsárda hazudta Éden-/ hitét vagy képzeletét" (P 33, a továbbiakban is a kötetek címeinek nagy kezdőbetűivel jelzem, melyik kötetről van szó, a mellette álló arab szám az oldalszámot jelzi; Á a jele az Átörökített magánynak), a Pózok a sebezhetően cím ,,pózok" szava többszörösen visszatér mindkét kötet verseiben, ugyanabban a jelentésben: kénytelenek vagyunk szerepeket játszatni, pózokba vágni magunkat a túlélés érdekében (,,Ócska trükk: bősz erőművész póz - avagy épp/ kisfiús pofikával az értetlent játszva." Á 84.) A sebezhetővel jelzett állapot mindig emberivé, esendővé teszi hordozóját - a címben megnevezhetetlenül a költőt (P 33). A 2013-as megjelenést üdvözlő szövegemben azt állítottam, hogy Lászlóffy nem egyes verseket ír, hanem életművét építi; az építőanyagok a teljes korpuszokon belül az egyes versek, amelyeknek elemei mindig ugyanabban a jelentésben kerülnek a helyükre bárhol a Lászlóffy-életműben. Még a szintagmái is árulkodók: a P kötetben A legenda ára visszhangzik egy korábbi, még derűsebb korszakban született verscímére: A tálentum árára (1998.) Ezt neveztem az imént tervszerűen rendezett univerzumnak.
Ennek az univerzumnak az a fő tulajdonsága, hogy negatívumokkal, hiányokkal határozza meg magát. Lászlóffy megnevezi, mi az, amire szüksége-szükségünk volna, és mit kap(unk) helyette. Megvilágításként: a szabadság hiánya miatt a hatalom természetrajzát adja; tiszta, igaz szó helyett hazugságot, hamisságot, megtévesztést; mindenféle hit helyett csalódást, kiábrándultságot, társadalmi-közösségi élet helyett magányt; egészség helyett betegséget, a test gyarlóságát stb.
Vissza