Egy meglepő felfedezés | |
Első fejezet | |
amelyben önmagáról, álmodozásáról és balsorsáról beszél, továbbá elmondja milyen váratlan nagy szerencse ér | 8 |
Második fejezet | |
amelyben semmit sem ért egy beszélgetésből mégis nagy öröm éri. Megtudja, hogy mi is az az elveszett gyarmat, és rémült pofát vág, talán maga sem tudja miért | 19 |
Harmadik fejezet | |
amelyben keserű tapasztalatokat szerez a hajóról, a természetről és az emberekről egyaránt. Az első párbaj és Smith kapitány első történte | 37 |
Negyedik fejezet | |
amelyből megtudhatjuk hogy téved, aki ellenségének barátot keres. Vonatkozik ez a tanulság emberre és országokra egyaránt. | 55 |
Ötödik fejezet | |
amelyben az expedició veszélyes vizekre ér. A mór kalózok és angol barátjuk. A tengeri utazás boldog napjai és nagyreményű álmodozások | 66 |
Hatodik fejezet | |
amelyben kiderül miért botozták meg a szakácsot. A hajó mélyének titka. Izgalmas lopakodások. Mi csillog a távolban? Az ördög incselkedése az, bizonyosan | 83 |
Hetedik fejezet | |
amelyben paradicsomi tájakok járva poklokat él át, s végignézi egy bálna haláltusáját, valóság volt az, noha hasonlat is lehetett volna | 107 |
Nyolcadik fejezet | |
ebben elmondja hogyan köszöntötték Virginiát és ez hogyan fogadta őket. Úgy tűnik egy kalandos szakasz lezárul, és kezdődik az új. De hát a hullám sem válik el a víztől soha | 131 |
Kilencedik fejezet | |
amelyben barátokra, sőt csodákra lel, és ez kissé zavarba ejti. Joe Read kioktatást tart az "enyém - tied" fogalmáról, Newport pedig többször is kijelenti, hogy elege van az egészből | 159 |
Tizedik fejezet | |
amelyben nagy ellenségével viaskodik ismét, ha nem is tettlegesen, milyen jó, hogy megfogadta a kapitány tanácsát. Az indiántámadás. Találkozás a folyóparton. | 173 |
Tizenegyedik fejezet | |
ebben halottnak hiszik, az erőd felépül, vagyis rendbe jönnek a dolgok, hogy még jobban elmérgesedjenek. Mr. Studley fázik, és ezt a doktor riadtan konstatálja. | 195 |
Tizenkettedik fejezet | |
amelyben elmeséli életének legboldogabb napját, mesél további kalandos sorsáról, fogságáról és végül arrról, hogyan tanulta meg egy indián szó jelentését | 207 |
Tizenharmadik fejezet | |
s ez valóban szerencsétlen szám. Sem Martinnak, sem Archernek nincs szerencséje. Kendall-lal is méltánytalanság történik, sőt Wingfield csillaga is leáldozik. S mindez egy csapásra. | 223 |
Tizennegyedik fejezet | |
amelyben elajándékozza legféltettebb kincsét. Pokahontasz a három fej történetéről faggatja, majd egy különös kéréssel lepi meg | 239 |
Tizenötödik fejezet | |
amelyből kitűnik, hogy bárkit megejthet más varázsa, mert a szentségtöréshez is hit kell, arról mesél hogy az erdőn járó indián soha sincs egyedül | 264 |
Tizenhatodik fejezet | |
amelyben megtudja, mi történt a táborban, amióta elhagyta. Pokahontasz visszatér és faggatózik. A nagy titok | 277 |
Tizenhetedik fejezet | |
ebben két nagy viharról esik szó, s nem tudni melyik a borzasztóbb. Kirándulnak a paszpahigok egyik falvába, és teli zsákokkal térnek haza | 305 |
Tizennyolcadik fejezet | |
amelyben nagybeteg lesz, és mire magához tér egy döbbenetes hír fogadja. Megtudjuk azt is mit jelent ez az indián mondat: "Peja, peja, maszkapau!" | 323 |
Tizenkilencedik fejezet | |
ebben úgy tűnik, valóban megindul az a kő, amelyet a kis nyársforgató mozdított ki helyéből, egy váratlan indiántámadás és a "beszélő papiros" csodája | 331 |
Huszadik fejezet | |
amely arról szól, hogy kóborol Virginia vadonjaiban, és hogyan menekül meg titokzatos üldözője elől. Itt már minden megoldódik, a szíve mégis nehéz, és könny csillog Pokahontasz szemében | 352 |
A ládikó igazi titka | 385 |