Az impresszionizmus enciklopédiája

Fülszöveg

Az impresszionizmus ma is úgy él a művészeti köztudatban, mint a klasszikus művészeti korszakokat követő, forradalmian új periódus; az oly sok botrányt kavaró, vitát kiváltó első "izmus" A szabadban való festés gyakorlatát követő, az akadémikus kompozíciót, sőt a komponálás szükségszerűségét elvető új irányzat ugyanakkor vérbő festőisége, ragyogó színes, kötetlen és egyben "behízelgő" témái miatt az egyik legnépszerűbb művészeti áramlattá vált; többek között erre vall, az impresszionista képek csillagászati ára, és az impresszionizmusról szóló kiadványok iránti csillapíthatatlan érdeklődés.
Maurice Sérullaz, a Louvre igazgatója, ezt a könyvet az impresszionista csoport első kiállításának (1874) századik évfordulóján adta közre.
A bevezető tanulmány a mozgalom portréját vázolja fel, ismertetve az irányzat főbb jellegzetességeit és az irodalommal, lírával, zenével való összefüggéseit.
A könyv lexikon jellegű része nemcsak a mozgalom tagjait mutatja be olykor kismonográfiaszerű elmélyültséggel, hanem az impresszionizmus előfutárait, hanem az impresszionizmus előfutárait, valamint mecénásait, a kitűnő ítélőképességű műkereskedőket, pártfogó kritikusokat és esztétákat, akik hitükkel és kitartásukkal lehetővé tették a mozgalom kibontakozását.
Székely András utószava ezt a gazdag és színes összképet a magyar impresszionizmus rövid történetével egészíti ki. A könyvben a magyar festészeti anyaggal együtt 437 illusztráció szerepel, ebből 104 színes.
Vissza