Előszó
Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka
A füzetet, amelyet itt az olvasó elé bocsájtok, 1916 tavaszán írtam Zürichben. Az ottani munkakörülmények között természetesen bizonyos...
Tovább
Előszó
Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka
A füzetet, amelyet itt az olvasó elé bocsájtok, 1916 tavaszán írtam Zürichben. Az ottani munkakörülmények között természetesen bizonyos mértékben híjával voltam francia és angol irodalmi anyagnak és igen nagy mértékben - orosz irodalmi termékeknek. Mindazonáltal az imperializmusról szóló legfontosabb angol munkát, J. A. Hobson könyvét, olyan figyelemmel használtam fel, amilyent ez a munka, meggyőződésem szerint, érdemel.
A füzetet a cári cenzúrának írtam. Ennélfogva nemcsak kénytelen voltam kizárólag elméleti - különösen gazdaságtani - elemzésre szorítkozni, de a szükséges, nem nagyszámú, politikára vonatkozó megjegyzést is a legnagyobb óvatossággal, célzások formájában, voltam kénytelen megfogalmazni, azon az aesopusi - átkozott aesopusi - nyelven, amelyre a cárizmus minden forradalmárt kényszerített, aki „legális" mű megírása céljából vette kezébe a tollat.
Nehéz újból olvasni ma, a szabadság napjaiban, a füzetnek ezeket a cári cenzúrára való tekintettel megnyomorított, mintegy vasfogóba szorított helyeit. Arról, hogy az imperializmus a szocialista forradalom előestéje, arról, hogy a szociálsovinizmus (szocializmus szavakban, sovinizmus tettekben) nem egyéb, mint a szocializmus teljes elárulása, a burzsoázia oldalára való teljes átpártolás, hogy a munkásmozgalomnak ez a kettészakadása az imperializmus objektív feltételeivel áll kapcsolatban stb. - minderről „rabszolga"-nyelven kellett beszélnem s kénytelen vagyok az olvasót, akit ez a kérdés érdekel, az 1914-1917-es években külföldön írott cikkeim hamarosan megjelenendő új kiadására utalni.
Vissza