Az imperialista Japán

Előszó

"Én nem vagyok pesszimista, de kezdek már félni a munkanélküliség terjedésétől, mert ez a szociális zavaroknak erjesztője. Ki tudja, hogy holnap vagy holnapután nem fog-e fölrobbanni a biztosítószelepétől megfosztott kazán és nem fog-e Európa új irtóháború borzalmaiba belerohanni." (Caillaux nyilatkozata.)
A volt francia miniszterelnök kijelentései súlyos szavak, annál is inkább, mert fönti véleményét kellően alátámasztja az a tény, hogy Európa évenként 4000 millió pengőt költ el háborús készülődésre. Ugyancsak komolyan kell vennünk azt a párizsi hírt, amely szerint: "A légügyi minisztérium 4 új bombavető-repülőgéprajt rendelt meg, amelyek modern fölszerelésükkel párjukat ritkítják. Az egyes repülőgépek fölszerelése: 5 gépfegyver, 11 bombavetőtorpedó és a gépek mindegyike 1000 kg robbanóanyagot vihet a magasba."
Ezek és a napi sajtóban özönével fölbukkanó hasonló hírek arra mutatnak, hogy az uralkodó osztály a kapitalista rendszer belső ellentmondásaiból eredő válságot egy új világháborúval igyekszik levezetni. Valóban a hitlerizmus terjedése éppen úgy a revánsháború gondolatában ver gyökeret, mint a francia nacionalizmus az elmúlt világháború zsákmányainak maradéktalan megőrzésében. Az olasz fasizmus fegyvercsörgetése vagy a japán imperializmus betörése Kínába sem más, mint kirobbanása a világkapitalizmus válságának. Mivel ez a válság abból ered, hogy a társadalomban kifejlődő erők túlnőnek a fönnálló gazdasági és politikai viszonyokon, a válságot felületi intézkedésekkel megoldani lehetetlen. Sőt annak megértéséhez is szükséges, hogy a válságot okozó imperialista kapitalizmus belső ellentétei ezek fejlődésében és összefüggéseiben megismerjük. Vissza