Az ikonfestészet lexikona

Fülszöveg

Rúzsa György Az ikonfestészet lexikona című kötete hiánypótló szakmunka, amelyben részletesen megtalálhatjuk az ikonokkal kapcsolatos orosz és görög alapfogalmak magyarázatát. A szerző művében arra törekszik, hogy lexikonja ne legyen száraz és unalmas olvasmány, ugyanakkor a szakszerűség kívánalmainak is megfeleljen. Magát az ikont így definiálja: „Tágabb értelemben bizánci jellegű szentkép, szűkebb értelemben a keleti kereszténység táblaképe", vagyis olyan kép, amelyet elsősorban fatáblára festettek. Teológiai szerepére is kitér, így például hangsúlyozza, hogy az ikon az emberi test feltámadás utáni, megdicsőült állapotát elővételezi, és a szentek arcát és alakját leikies finomsággal mutatja be. A lexikon szócikkei között egy-egy hosszabb tanulmányt is találunk, amely például azt tárgyalja, hogyan inspirálta az ikon a 19. és 20. századi prózaírókat, köztük Makszim Gorkijt, aki „Inasévek" című művében egy ikonfestő műhelyt is bemutat. A szerző szomorú érdekességként arról is ír,... Tovább

Fülszöveg

Rúzsa György Az ikonfestészet lexikona című kötete hiánypótló szakmunka, amelyben részletesen megtalálhatjuk az ikonokkal kapcsolatos orosz és görög alapfogalmak magyarázatát. A szerző művében arra törekszik, hogy lexikonja ne legyen száraz és unalmas olvasmány, ugyanakkor a szakszerűség kívánalmainak is megfeleljen. Magát az ikont így definiálja: „Tágabb értelemben bizánci jellegű szentkép, szűkebb értelemben a keleti kereszténység táblaképe", vagyis olyan kép, amelyet elsősorban fatáblára festettek. Teológiai szerepére is kitér, így például hangsúlyozza, hogy az ikon az emberi test feltámadás utáni, megdicsőült állapotát elővételezi, és a szentek arcát és alakját leikies finomsággal mutatja be. A lexikon szócikkei között egy-egy hosszabb tanulmányt is találunk, amely például azt tárgyalja, hogyan inspirálta az ikon a 19. és 20. századi prózaírókat, köztük Makszim Gorkijt, aki „Inasévek" című művében egy ikonfestő műhelyt is bemutat. A szerző szomorú érdekességként arról is ír, hogy a kommunizmus éveiben kiadott „Kis szovjet enciklopédia" miként definiálta az ikont: „A keresztény istenek (sic!) és szentek ábrázolásának egyházi megnevezése", amely „zavarja a dolgozók elmaradott rétegeit a szocializmus építésében". Ez alapján érthető, miért várt a sztálini terror időszakában az ikonokkal foglalkozó tudósokra, köztük papokra szomorú sors, szibériai rabság és kivégzés. Közülük többről hosszabb tanulmányt találhatunk a kötetben, de jó néhányjelentős ikonfestő (Andrej Rubljov, Feofan Grek, Gyionyiszij stb.) munkásságáról is; részletes elemzés olvasható például Andrej Rubljov Ószövetségi Szentháromság-ikonjáról, amelynek láttán a mártírhalált halt Pavel Florenszkij atya, teológus így kiáltott fel: „Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten!" A kötetet mintegy 180 színes fotó teszi szemléletessé. j Vissza