Az ígéret földje

Fülszöveg

Remarque 1933-ban, már világsikert elért íróként, emigrálni kényszerült Németországból. Ettől kezdve regényeinek középpontjában az emigráns lét állt, minden szenvedésével, kitaszítottságával, külső és belső konfliktusaival. Az emigráció nagy, befejezett regényének az Árnyak a Paradicsomban című művét tartják, de töredékben maradt regénye, Az ígéret földje töredékessége ellenére is éppolyan megrázó élményt nyújt az olvasónak, mint Remarque befejezett művei. Szereplői a New York-i német emigráció jellegzetes figurái, szegények, gazdagok, zsidók, nem zsidók egyaránt, névtelenek és híresek. És persze maga a város, az idegen, de mégis menedéket és otthont adó, színes és élettelen metropolis. Az ígéret földje elsősorban mégis a honvágy regénye, mert igaz ugyan, hogy Amerika a nácik által elűzött európaiak számára szinte az egyetlen lehetőség volt az életben maradásra, az emigránsok közül mégis sokan választották itt az öngyilkosságot, vagy tértek vissza a háború után arra a földre, amely kitaszította őket.
Az ígéret földjének története nem fejeződik be, végére a szerző 1970. szeptember 25-én bekövetkezett halála tett pontot. Így a mű, semmi kétség, végrendelet is, Remarque "végszava", életének és életművének nagy kommentárja, viharos szerelmeinek, csalódásainak, barátságainak, küzdelmeinek és amerikai újrakezdésének - töredékessége ellenére is - hatalmas tablója. Vissza