Az igazság megnyílt útján "B"-I.

Előszó

ELŐSZÓ
Az egyház liturgiája gazdagon terített asztalhoz hasonlít, amelyhez a mennyei Atya mindnyájunkat hív. Isteni igével szól hozzánk, és egyszülött Fia áldozatának gyümölcseit kínálja. Életszentségünk attól függ, hogy milyen mértékben kapcsolódunk bele az egyház istentiszteletébe. Vajon megértjük-e Isten igéjét, amelyet csodálatos gazdagsággal kapunk az egyháztól; hogyan fogadjuk annak tanítását? A liturgia megismert és átélt tanítását szeretném itt kedves olvasóimnak átadni. Ebben benne van Isten velünk kapcsolatos örök szent terve, egyszülött Fia vezetése megváltásunkon keresztül azon ígérettel, hogy a Szentlélek kegyelme velünk lesz küzdelmeinkben.
Munkám nem prédikációs könyv, elsősorban elmélyedésre szántam. Azt akartam, hogy a legfontosabb szentírási szövegeket megértsük, helyesen értelmezzük és gazdagodjunk belőlük. S az így átélt igazságokat hirdessük már nemcsak szóval, hanem példával, szent meggyőződéssel és tanúságtétellel. így lesz munkánk igazi magvetés, amely gazdag termést hoz hallgatóink lelkébe.
A hívek gyakran jönnek a panasszal, hogy nem értik a szent szöveget. Nemritkán tévesen is értelmezik. Ez érthető már csak azért is, mert a legegyszerűbb szövegek is mély igazságot tartalmaznak. Hiányzik a teljes szöveg ismerete is, ahonnan csak egy-egy mondatot ismerünk. S nem mindig világos az az értelmezés, amelyet a liturgia ad az ünnepnek és céljának megfelelően. A legnagyobb akadály azonban az, hogy a sugalmazott szöveget nem a hit fényében nézzük. Márpedig csak a hit fényében érthetjük meg Isten szavát.
A hároméves ciklus második évében vagyunk, melynek evangéliumát Szt. Márk írta. Arra tanít, hogy Jézus az Atya küldötte, a várt Messiás, aki annak ellenére, hogy a zsidóság vezetése elfordult tőle, mégis diadalra viszi Isten üdvözítő tervét. A keresztrefeszített Krisztus Isten egyszülött Fia, aki teljes isteni hatalommal rendelkezik. Megkívánja övéitől, hogy ők is vele együtt járják az alázatosság és a szenvedés útját. Márk Jézus feltámadásában látja nemcsak saját, hanem övéinek végső győzelmét.
Dr. Csertő J. György O. P. Vissza