Az igazi Zsukov

Fülszöveg

„Vörös Szuvorov", sőt a „Vörös Napóleon"- hadvezér, aki „csatát soha nem veszített" - ezeket a jelzőket aggatták G. K. Zsukov marsallra a szovjet és szovjetbérenc hadtörténészek. A gátlástalanul hazug propaganda ezúttal is megtette hatását, és Zsukov úgy vonult be a „Nagy Honvédő Háború", majd a „felszabadító" harcok történetébe, minta hadműveleti művészet zsenije.
De ha megtisztítjuk ezt a harsány és hazug színekkel festett ikont a rámázolt aranyos csillogástól, ott áll előttünk egy egyenruhát viselő közönséges tömeggyilkos, akit „szeretett katonái" is csak úgy emlegettek, mint „mjasznik", azaz „mészáros".
Zsukov hazugságoktól hemzsegő „Emlékek, gondolatok" címet viselő memoárjával ellentétben ott vannak a ma már hozzáférhető objektív és rideg dokumentumok, amelyek egészen más megvilágításba helyezik ennek a stratégiailag képzetlen, és csak vérrel operáló háborús bűnösnek a portréját. Nem nagy győzelmek, de annál nagyobb tragikus vereségek fűződnek tevékenységéhez.
Mint a Vörös Hadsereg vezérkarának főnökét súlyos felelősség terheli az 1941. évi német támadás minden sikeréért. Moszkva, Leningrád, Sztálingrád és Kurszk „győzőjének" vajmi kevés köze volt ezekhez a diadalokhoz. Annál inkább a megszállt Németország és Közép-Európa országainak kirablásához.
Gátlástalan és könyörtelen hatalomvágy jellemezte, aki az 1950-es években nukleáris katasztrófába készült taszítani a világot. A könyvben felsorakoztatott tények és érvelés megismertetik az olvasóval Zsukov igazi arcát. Vissza