Az igazi asszony/Marlen titka/Solvejg dala

Előszó

Részlet Az igazi asszony című műből:
- Itt maradj, Lia ! Ismét meg akarsz szökni a bókjaim elől?
Reinach Kornélia arca ragyogott. - Tehát ez bók volt, bácsikám? Én azt hittem, hogy valami cifra káromkodás!
Az öreg úr csodálkozva nézett nevelt leánya viruló, fiatal arcába. - De gyermekem, mit is mondtam tulajdonképpen?
Lia tréfás komolysággal igyekezett utánozni az öreg úr tartását és hangját.
- No, ez a kotnyeles kislány úgylátszik mindent eltanul az orrom elől. Ügy uralkodik a betegségem óta Alsólankwitzon, mintha ő volna az intéző. Ért a búzához meg a rozshoz, mint valami öreg gazda, és eltanulta tőlem a legravaszabb fogásokat a borjúhízlalás terén. Nézze meg az ember, úgylátszik egészen feleslegessé akarsz tenni itt Alsólankwitzban?
Az öreg úr felkacagott és világos szemeivel vidáman nézett a nevelt leányára.
- No, az én mély basszus hangomtól eltekintve, kitűnően utánoztál. Ezt az egyet úgylátszik mégsem tudod eltanulni tőlem, bár különben nagyszerű gyerek vagy. Bizony, kicsikém, a te öreg bácsikád már nem is tudna mit kezdeni nélküled.
Lia gyöngéden az öreg úr karjába karolt. Igy sétáltak egymás mellett a birtokhoz tartozó legelő felé.
- Oh bácsikám, te sokkal könnyebben nélkülözhetsz engem, mint én téged - mondta halk sóhajtással.
- Úgy, azt hiszed? És mi lett volna belőlem a betegségem alatt, ha te nem ápolsz olyan gondosan?
- Ezt Wesemanné is megtette volna. Vissza