Előszó
Tizenhat éve elmúlt Ady Endre halálának és a magyar közönség az igazi Adyt ma sem ismeri. A konzervativ értelmiség máig visszautasitja, az ellenforradalom uj uralkodó osztályai a maguk számára igyekeznek átformálni. Ferde értelmezést adnak élettartalmának és világfelfogásának. Átértékelik a költőt és ostorozó verseinek élét veszik. Sirva vigadó magyar lett a parasztok és proletárok Dózsa Györgyös serkentője.
Már a szilágysági földtől nyomon követtem Ady Endrét. Hozzákötött a szülőföld és az iskola, melynek ugyan padjaiba csak később kerültem mint ő, de ahol a diák Ady szelleme kisértett. Mellette voltam Párisban, amikor tragikus betegsége rászakadt. Tanuja Léda szerelmének, válságainak, küzdelmeinek ép ugy, mint később évek mulva diadalainak. Ady korát éltem nemcsak mint barát, de mint iró, ujságiró és harcos társa is.
Könyvemmel egész elkészültem, amikor február végén Léda asszony halálhire ért. Életét nem füztem tovább az "Elbocsátó szép üzenet" után, mert ha nem is szünt meg soha az aranyszobor Ady számára világolni, sorsa nem fonódott többé az Adyéba. És irásomon egy sort sem változtattam ezután, mert ugy sem tudtam volna öszintébben megirni, Lédát bármennyire becsültem és szerettem.
Ady párisi éveinek emlékeit senki jobban nem ismeri nálam. Ezért segítségül hivtam a fényképező gépet is, hogy lefotografáljuk hiven, ami Párisban Ady ittjártát őrzi, amit érintett szelleme. Kertész barátom, a párisiaknak ez az elismert magyar művészet volt segitségemre ebben és meg is örökitett megértően és gondosan mindent, ami Ady életéből máig Párisban fennmaradt.
Párisi emlékeimet meg kellett toldjam későbbiekkel. Ady életének Magyarországon is közeli ismerője voltam és nagyon sok olyan adat kerül elő emlékeimből, amit senki más nem ismer. Nem kap teljes életrajzot, aki elolvassa ezt a könyvet, de Ady sok fontos életfordulatába, emberi és irói lényének sorsdöntő pillanataiba kap betekintést.
Nem csináltam romantikát, az igazságra törekedtem és legtöbb helyen a szemtanu beszél belőlem. Régen meg kellett volna már irnom ezt a könyvet, de a magyar forradalmak után rámszakadt hányatott életem nem engedett rá időt sokáig. Ugy érzem, kötelességemet teljesitettem, amikor mint kortárs feljegyeztem azt, amit tudok. Könyvem ezért elsősorban Ady nemzedékéhez szól, azokhoz, akikben benne él még ez a mult, a forradalmak előtti Magyarország korszaka. De szól az utánunk jövő generációhoz is, hogy tisztábban lássa Ady alakját s ne nézzen a mai magyar élet hamis szemüvegén keresztül.
Amit Ady életéből ismertem, nem volt okom elhallgatni. Ahol tul közel állanak hozzánk egyes szereplők, sokszor megelégedtem az adatok felsorakoztatásával. De életét mindig feltárom nyiltan, mert azt tartom, hogy a történelem előtt nincs jogosultsága kendőzésnek és titkolózásnak. Ady nemcsak a forradalmak előtti Magyarország nagy költője, de Ady, a zseni, döntő alakja az egész kornak, melynek eseményeit és vezető személyeit érdek és divat lett meghamisitani. Célom az volt, hogy Adyt kiragadjam azok kezéből, akik kiszolgáltatják az uralkodó osztályoknak, bár velük szemben örök lázadó, s megmutassam annak, aki volt, forradalmi nagy költőnek.
Vissza