Az ifjúság maradéka

Fülszöveg

„Az újbolsik négy éve alatt összejöttünk egy folyóiratszerkesztőségben, ami azóta tönkrement. Második visszatérésük után a bolsik azt is kinyírták, mert jobboldalinak ítélték, ez a hülye Máté még szidta is őket, no meg próbálta futtatni a kolnai hatosfogatot, azt a ripacsvidéki álművész-pancserbandát. Azóta ketten is meghaltak már közülük, Paskó, a grafikus részegen megfulladt a saját hányadékától, Vámpi, a műfordító állítólag a pesti expresszvonat alá tántorgott az alsóvárosban, de van, aki azt terjeszti, hogy nem igaz, Vámpi Pestre költözött, csak éppen lakása nem volt, részegen kihűlt az Emke aluljáróban az első téli éjszakán. Most logikus lenne, hogy a lapnál, ahol nem túlzottan nyüzsögnek a rejtett tehetségek, elsősorban Mátéra támaszkodnának, de a vezetők leszarják a lap színvonalát, elengedték, sőt, el is üldözték, nem bánják, hogy jellegtelenné teszik először a kulturális rovatot, aztán lassan a többit is, csak az a lényeg, hogy bosszút álljanak mindenkin, aki nem úgy gondolkodik, mint ők. Kinek jó az, hogy Piri, meg Andrea és Mártélyrongya-szégyene féldilettáns munkái szorítsák ki Mátét, meg mondjuk kettőnket; ezzel az eszelős Herpay Bocival... Rajtunk kívül az igazi tehetséges fiúk valóban külsősök, azzal jönnek, hogy piálunk, meg minden. Nem igaz, akkor kezdtünk el mértéktelenül italozni, amikor rájöttünk: amióta hárman kivonultunk kormányellenes tüntetésekre - nem újságíróként, hanem magánemberként -, azóta mindenáron arra keresik az érveket, hogy kirakjanak minket. Elképesztő, tizenhat évvel a rendszerváltozás után felelősségre vonnak bárkit is azért, mert részt vesz engedélyezett és engedély nélküli ellenzéki tüntetéseken, azzal a süket dumával, hogy nekünk újságíróként illik objektív kívülállóként viselkedni." Vissza