Az ifjuság és a világháboru III.

Előszó

Részlet a könyvből:

Háborunk Oroszországgal.

Az orosz fronton, amely a Keleti-tengertől Erdély felső határáig húzódott, úgy álltak derék csapataink, mint az ércfal. Beásták magukat a lövészárkokba, lassankint berendezték ezeket minden kényelemmel (már tudniillik amilyen kényelem a harctéren, szabad ég alatt lehetséges) és aztán nyugodtan vártak, vártak.
Ekkor már nagyon jól kiismertük a muszkát, meg a muszka is bennünket. Mink tudtuk, hogy háromszoros túlerő áll velünk szemben és ez a tudat nekünk igen kellemes volt, mert hisz előttünk a muszka csak akkor kezdett számitani, ha legalább öt-hatszoros volt a túlereje. Ugyanezt hasonlóképen tudták az oroszok is ezért eszükbe se jutott támadást intézni ellenünk, ha nem voltak többen, mint csak háromszor annyian.
Hát ebben az unalmas várakozásban teltek a napok, hetek és hónapok 1916 elején, a nagy téli hidegekben, amikor hófúvások födik a csatateret és a hideg szél kegyetlenül süvit végig az árkok mélyén is. Ilyenkor bizony egyik félnek sem volt kedve rohamozni, az ellenség árkait elfoglalni.
De ugyan minek is lett volna bármilyen támadás? Mit értünk volna el azzal, ha a muszkát pár kilométerrel hátrább kergetjük uj lövészárkokba, amelyeket előre kiépitett magának? A hadihelyzet ezzel lényegesen úgyse változott volna.
Az orosz fronton nem is az volt a mi célunk 1916 elején, hogy tovább nyomuljunk előre, mert hisz az orosz hadvezérlet úgyis erre számitott. Be akart bennünket csalni Oroszország belsejébe, ahol kevés a vasút, ahol rosszak az utak, ahol fölégettek volna előttünk minden lakóházat, elpusztitottak volna minden ennivalót. Akkor aztán csakugyan ugy álltunk volna ott, mint száz év előtt Napoleon, akit egészen Moszkváig engedtek előrenyomulni, de ahonnan aztán hadsereg nélkül tért vissza, mert a szenvedésektől, a dermesztő hidegtől ugy hullottak katonái, mint ősszel a legyek. Az orosz hadvezetőség hamar belátta, hogy mi nem megyünk ám ugy lépre, ahogy Napoleon léprement és ekkor uj huncutságot eszelt ki, hogy bennünket tőrbe csaljon és ránk súlyos csapást mérjen. Vissza