Az ifjuság és a világháboru II.

Előszó

Részlet a kötetből:

Hogyan vertük le Oroszországot?

A világháború fordulópontja 1915 május másodika, a gorlicei diadalmas áttörés napja. Zsigmond napja volt ez, egyik királyunk nevenapja, aki magyar király és német császár is volt. Mintha a szövetséges magyar és német fegyverekre ennek a napnak fényét is rávetette volna a történelem, hogy még ragyogóbbá tegye dicsőségünket. Ifjú olvasók, fiuk ugy, mint leányok, jól jegyezzétek meg hát magatoknak ezt a napot, 1915 május másodikát, a gorlicei áttörés napját.
Az orosz hadsereg alig kilenc hónappal előbb olyan embertömeggel özönlötte el Galiciát, amelyhez hasonló még nem volt a világon. Ezzel a rettentő embertömeggel szemben a magyar, osztrák és német seregek minden ellenállása, minden vitézsége hiábavalónak látszott. Ugy álltunk az orosszal szemben, mint a párduc az elefánttal szemben. Mit ért a mi ügyességünk, fürgeségünk, vitézségünk az orosz elefántnak, testének irtózatos tömege ellen? Csak éppen hogy kiharaptuk itt-ott a vastag bőrét.
De a számra nézve sokkal kisebb magyar, német és osztrák szövetséges hadseregek vezetői nem estek kétségbe. Nagyon jól tudták, hogy az orosz elefánt nem fogja sokáig birni erővel. Ez az erő nem volt más, mint a munició, a lövőszer.
Az orosz, mikor megkezdte a háborút, ugy számitott, hogy ez a háború nem "fog tovább tartani négy-öt hónapnál. Ugy számitott, hogy ennyi idő alatt a magyar, osztrák és német hadsereget el fogja söpörni, vagy meg fogja semmisiteni. Ugy számitott, hogy négy-öt hónap múlva már elfoglalja Budapestet, Bécset, aztán Berlint és akkor mi és Németország békéért fogunk rimánkodni, békéért, akármilyen áron. Vissza