| A szerző előbeszéde | 5 |
| Semmi sem az, aminek mutatja magát | 7 |
| Elbűvölte őt a Hold változékonysága | 11 |
| Az ember talán égi származék? | 13 |
| Ez az erőfeszítés nélküli alvás művészete | 13 |
| Örökre még nem költözhetsz hozzánk | 16 |
| Aznap este lángban állt a világ | 19 |
| Nem egyéb, mint elfordulás saját szívünktől | 21 |
| E népes, néma sereg itt mit csibnál? | 23 |
| Olyan zavarodott, mint a sebzett főnixmadár | 25 |
| Sem az égi, sem a földi világból való | 28 |
| A városi életben fortély és mesterkedés van | 31 |
| Kár! Kár, hogy ilyen okos az ember! | 34 |
| Az én mesterem a látás | 37 |
| Ő a mozdulatlan mozgató! | 40 |
| A királylányt neked szánnám | 43 |
| Folyvást alkot, s dícséri művét és magát | 46 |
| Lin-csi kezdte érteni a füvek okosságát | 48 |
| Nem vagyok fölösleges, mert vagyok | 51 |
| A fölösleges is szükséges tehát | 53 |
| Én, a tökéletes, a tökéletlent szolgálnám | 55 |
| Csak zavarná, ha jobban ismerné magát | 58 |
| Kerek három évig bámulták a Holdat és egymást | 61 |
| Aki fél a titkoktól, gyorsan elfoglalja magát | 64 |
| A királylány már várja önt, uram! | 66 |
| Két előadás nézte egymást | 69 |
| Félelmében s kínjában beszél ilyen sokat | 72 |
| Szép párja a Holdnak a fűz | 75 |
| Nem kell ehhez se csapszék, se színház! | 77 |
| Mi ez a nagy nyugtalanság, törekvés? | 80 |
| Örök sorsuk marad a sár, az elbutulás | 82 |
| Nehéz ám szánni a konok ostobát | 84 |
| Aki nem tűnődik, az vakon, süketen él | 87 |
| Olyan lesz a világ, mint benne a többség | 89 |
| Legjobbnak vélte az együtt érző kívülállást | 91 |
| Mit gondolsz? Lehetnék esetleg kertész? | 94 |
| Jádekertem az égi csodák közt is ritkaság | 98 |
| Száznaponta egyszer, ha felébrednek | 101 |
| Ők mutatnak az elmének irányt | 104 |
| Engem az érdekel, ami túl van ezen | 106 |
| A helytelenség teljességgel helyénvaló! | 109 |
| Kár miatta háborogni. Nem is méltó | 112 |
| E dobozba költözöm, s átváltozom | 115 |
| Miért lennénk mindannyian bűnösök? | 119 |
| Van is meg nincs is az egész világ | 121 |
| Nem voltak restek az írástudók | 124 |
| Így számolja betelő idejét a földi vendég | 126 |
| Nem követhetjük egymás útjait | 129 |
| Az ember rájuk tette az igát | 133 |
| Csak a szél, amit hiú markod szorít | 136 |
| A cél tehát az erő | 139 |
| Meg kell becsülni minden ostobát | 141 |
| A hegytetőn véget ér a földi idő | 143 |
| A legteljesebb tökéletesség a nemlét | 146 |
| Milyen könnyedén járja földi útját! | 148 |
| Vissza a szívbe, jobban rátalálsz ott! | 151 |
| Nyugtában is jól látszik az erő | 154 |
| Az írások, lám, mint váltott ruhák | 157 |
| A domb ennyit enged meg, és kész | 160 |
| A növényekben nem látszik erőfeszítás | 163 |
| Ahol élnek, ott halnak is, jó barát! | 166 |
| Ködös a szellem, a vágy ingva hull szét | 170 |
| Mindig ott van mögöttük, aki mozgatja őket | 173 |
| Ott a helye! Ott a helye! | 176 |
| Nincs más földi bűn, csak ez | 179 |
| Legjobb lesz, ha iszol itt-ott egy jó teát | 181 |
| Játékszerek csupán. Gyűjtemények részei | 185 |
| Nem értenénk meg egymást semmiképp | 188 |
| Kit látunk a jelek mögött? | 192 |
| Na, jól van. Lesz jó borom, csak gyere! | 195 |
| Bágyadt, ferde pillantásokat vetettek egymásra | 198 |
| Hogyan jutottál erre a sorsra? | 200 |
| Láthatatlanul uralja keblünk labirintusát | 203 |
| Boldog bűnöket remélnek, zengő fényt | 206 |
| Fejtetőre állt a világ | 209 |
| És, aki mégis rálel az útra, kit követ? | 212 |
| A lényegeshez, az égetőhöz nem jut el soha | 215 |
| Nyilván nem vagy elég jellemes és jó | 218 |
| Semmi sincs, ami megérné az akarást | 221 |
| Ott fénylik, ott világlik a másik világ | 223 |
| Ennyire összeér a Föld és az Ég? | 226 |
| Ti menjetek! A Föld útjai várnak! | 229 |
| A szerző búcsúbeszéde | 233 |
| Sári László: Utószó | 237 |
Folytatás Microsoft-tal