Az idők végén

Előszó

Van két keresztény barátom. Hosszú órákat szoktunk arról beszélgetni (vitatkozni), hogy létezik-e, létezhet-e egyáltalán igazi keresztény művészet. Ők mindketten azt állítják: nem. A kereszténységben csak alkalmazott művészet létezhet, mondják, mert egy keresztény a művészetével is csak az Urat szolgálhatja. Ez szerintem is igaz, csakhogy akkor, mondják ők, a keresztény művész nem "engedheti el magát", nem alkothat olyan ösztönösen, zsigerből, elsodródva, öntudatlanul, minden érdeken kívül állva, ahogyan egy nem-alkalmazott, "igazi" művész. Mindig önkontrollt kell gyakorolnia: megfelel-e Isten Igéjének, amit csinál. Valahogy talán mintha ez lenne az oka annak, hogy az igazi kereszténység az igazi művészetben még soha nem alkotott igazán nagyot. Merthogy az igazi művészetben mindig marad valami nem érthető, valami rejtélyes és irracionális, valami kiszámíthatatlanul emberi, nem lehet megverselt teológia. És ezt, mondják ők, egy keresztény nem engedheti meg magának.

Az valóban nagyon nehéz kérdés, de én egyáltalán nem értek egyet velük. Szerintem kell, hogy létezhessen igazi keresztény művészet. Minden, ami jó, az létezik Isten országában, mert Isten jó, és minden, ami jó, az Tőle van. Ha országában nem létezhet igazi művészet, akkor a művészet rossz. Akkor meg mit érdekel bennünket az egész? De ha nem rossz, akkor léteznie kell. Szerintem például Dávid is ilyen művész volt. Zsoltárai nem mindig feleltek meg a racionális teológia elvárásainak. Mi talán ki is hagytunk volna többet is a Bibliából. Én bízom abban, hogy ahogyan a kereszténység fokozatosan lerázza magáról a racionalizmus, a formalizmus, a liturgia és a dogmatizmus láncait, és egyre szellemibbé, szárnyalóbbá válik, megszületik benne újra ez az ősi művészi képesség. Csak nem értelemből, hanem szívből kell teljesen kereszténnyé válni ehhez - hogy nem maradjon külső korlát, hanem csak belső irány.

Szűcs Éva költészete magas színvonalon, hitelesen és tisztán kíséreli meg az áttörést ezen a területen, és egyes versei, egyes sorai át is lyukasztják ezt az évezredes falat - és ez nem kevés, sőt. Ízlések és pofonok különböznek: Én a legjobban azokat a verseket szeretem, amelyek mögött nem vagy alig ismerhet fel az ember teológiát vagy filozófiát, ez talán szakmai ártalom nálam. Éva sok verse tetszik, de legjobban a Dávidnak, a Hangulat és az Arccal Isten felé címűek. Vissza