Előszó
Lehet-e időszerűtlenebb könyv, mint ez, amelyet kezében tart a tisztelt Olvasó? Hiszen ennek a könyvnek a hőse ifjonti avantgárd korszakában a kollektív egyén kiteljesedéséért küzdő, megszállott...
Tovább
Előszó
Lehet-e időszerűtlenebb könyv, mint ez, amelyet kezében tart a tisztelt Olvasó? Hiszen ennek a könyvnek a hőse ifjonti avantgárd korszakában a kollektív egyén kiteljesedéséért küzdő, megszállott forradalmár volt, aki - egyik nyilatkozata szerint - még a csillagokat is forradalmasítani akarta, higgadtabb férfikorában pedig a szociáldemokrata kultúrmozgalomban vállalt szerepet mint a munkás szavalókórusok országos központjának szervezője, munkásoknak tartott előadásokat a művészetről, kritikákat írt szocialista költőkről és képzőművészekről a munkások lapjába, a Népszavába. Kinek kell ma egy szociális egyenlőségről álmodó, a művészetet az osztályharc eszközének valló irodalmár?
Szélpál Árpádnak nincs szerencséje az utókorral, ahogyan a saját korával sem volt. A Tanácsköztársaság idején vállalt - egyébként nem túl jelentős - szerepéért 10 hónapi börtönbüntetést kapott, és még örülhetett, hogy nem került a fegyverneki kiserdőbe a fehérterror többi áldozatával együtt. A 30-as években a szociáldemokrata munkásmozgalom mártírjaira, Somogyi Bélára és Bacsó Bélára emlékező írása miatt ítélték három havi fogházbüntetésre. Az ötvenes években azért volt persona non grata a magyar szellemi életben, mert a háború után nem tért haza Rákosi Magyarországába a bolsevik felfogás szerinti szocializmust építeni - neki ugyanis merőben más meggyőződése volt a kollektív társadalomról. Agyon is hallgatták - ahogyan megtörtént ez nála nagyobbakkal is.
Ma talán sokan azért vetnének rá követ, mert szocialista volt, jóllehet az eszme nevében elkövetett bűnökhöz nem volt semmi köze. Hatalom soha nem volt a kezében.
Mégis azt hisszük, hogy ez a könyv nagyon is időszerű. Nem csupán az alkalom, a 100 éves kerek évforduló miatt. És nem azért, mintha a szocialista társadalomért vívott politikai-művészi küzdelem (amelynek Szélpál a harcosa volt) ma vagy akár a közeli jövőben napirenden lenne. Hanem azért, mert az individualizmust túlhajtó, önző, haszonelvű korunkban e könyv lapjairól egy másféle, már-már feledésbe merülő életfelfogást, erkölcsiséget ismerhetünk meg. Ennek jellemzője mindenekelőtt az altruizmus, a másokért élés, a nálunk is szegényebb, kiszolgáltatottabb embertársainkért vállalt áldozat. Jellemzője az elkötelezettség a közösség ügye mellett. Ez a közösség lehet egy osztály, de lehet egy nemzet is.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal