Az időgép/Az elcserélt élet

Előszó

Részlet a művekből:

Az időgép

Az időjáró (legjobb, ha így nevezzük) titokzatos fejtegetésekbe mélyedt. Szürke szeme csillogott, hunyorgott s arca, mely rendszerint sápadt volt, kipirult megelevenedett. A tűz vidáman égett s az ezütstliliomokból sugárzó lágy, fehér fény keresztülszűrődött a poharainkban gyöngyöző s elenyésző buborékokon. Székeink - az időjáró szabadalmai - átöleltek, dédelgettek, úgy hogy nem is éreztük, hogy ülünk. Az a kényelmes, ebédutáni légkör fogott körül, melyben a gondolat, ledobva a pontosság békóit, bájos szabadsággal száguld ide s tova. Ily módon beszélt ő is nekünk, sovány mutatóujjával jelezve a fordulatokat, mialatt ott ültünk s lustálkodva csodálkoztunk szelleme termékenységén s azon a komolyságon, amellyel ezt az új paradoxont - mert annak tartottuk - fejtegeti.
- Figyeljetek jól ide, mert szembe kell szállnom néhány csaknem általánosan elfogadott gondolattal. Például, az egész geometria, ahogy az iskolában tanítják, tévedésen alapul.

Az elcserélt élet

Nem azért írom le ezt a történetet, mintha azt remélném, hogy el fogják hinni, hanem hogy, ha lehet, módot adjak a menekülésre a legközelebbi áldozatnak. Annak talán haszna lesz majd az én szerencsétlenségemből. A magam esete reménytelen, azt tudom - és valamelyest kész is vagyok már arra, hogy szembenézzek a végzetemmel.
A nevem Edward George Eden. A straffordshire-i Trentham-ben születtem; apám az ottani nyilvános kertekben volt alkalmazva. Anyámat három éves, apámat öt éves koromban vesztettem el; ekkor a nagybátyám, George Eden fogadott fiává. Egyedülálló, maganevelte embert volt és jól ismerték Birmingham-ben, mint vállalkozó szellemű ujságírót; nagylelkűen nevelt, becsvágyat ébresztett bennem, hogy érvényesüljek a világban, - és halálakor, amely négy évvel ezelőtt következett el, rám hagyta egész vagyonát, mely a terhek levonásával, vagy ötszáz fontra rúgott. Tizennyolc éves voltam ekkor. Végrendeletében arra utasított, hogy tanulmányaim befejezésére fordítsam ezt a pénzt. Már előbb is az volt a szándékom, hogy orvosi pályára megyek s az ő, holta után való nagylelkűsége és egy szerencsésen sikerült ösztöndíjpályázat segítségével orvostanhallgató letten a londoni egyetemen. Vissza