Fülszöveg
„- Az egyik álmomban megalapítottam egy egész civilizációt, és végignéztem, ahogy felemelkedik, majd elbukik.
- Több ezer évre'bezárták az álmaidba? Ez még kegyetlenebb, mint az életfogytiglan! - dühöngött a nő.
. ^ Szó sincs róla - felelte Tianming. - Ezt a hosszú álmot életem legboldogabb idő'szakának tartom. Senki sem zavart, amíg a saját elmémben léteztem. Ilyen boldogságot még a Földön sem élvezhettem sotia." '
„Messze az Ezerdimenziós Palota felett, az űr sötétjében megnyílt egy ajtó, amelyet halvány fény négyszöge vett körül. A nyílásban megjelent az angyal, aki halált hozott az anyabolygóra. Csak sodródott az űrben, mintha nem is hatna rá a gravitáció. Némán, kifejezéstelenül figyelte, hogyan válik alatta a bolygó lángoló pokollá.
Nem volt büszke tettére, de bűntudat sem gyötörte. Egykor e világ egy hírnöke pusztította el az ő anyabolygóját, most pedig visszaadta a kölcsönt. Ezígy korrekt. Nem bosszú, csupán - a végzet."
„Arra kéne koncentrálnunk, hogy meg-eló'zzük a...
Tovább
Fülszöveg
„- Az egyik álmomban megalapítottam egy egész civilizációt, és végignéztem, ahogy felemelkedik, majd elbukik.
- Több ezer évre'bezárták az álmaidba? Ez még kegyetlenebb, mint az életfogytiglan! - dühöngött a nő.
. ^ Szó sincs róla - felelte Tianming. - Ezt a hosszú álmot életem legboldogabb idő'szakának tartom. Senki sem zavart, amíg a saját elmémben léteztem. Ilyen boldogságot még a Földön sem élvezhettem sotia." '
„Messze az Ezerdimenziós Palota felett, az űr sötétjében megnyílt egy ajtó, amelyet halvány fény négyszöge vett körül. A nyílásban megjelent az angyal, aki halált hozott az anyabolygóra. Csak sodródott az űrben, mintha nem is hatna rá a gravitáció. Némán, kifejezéstelenül figyelte, hogyan válik alatta a bolygó lángoló pokollá.
Nem volt büszke tettére, de bűntudat sem gyötörte. Egykor e világ egy hírnöke pusztította el az ő anyabolygóját, most pedig visszaadta a kölcsönt. Ezígy korrekt. Nem bosszú, csupán - a végzet."
„Arra kéne koncentrálnunk, hogy meg-eló'zzük a kozmosz maradékának két dimenzióba hullását, aztán pedig újraindítsuk az órát, hogy minden kezdődhessen elölről. Ezzel nemcsak az emberi fajnak tartozunk, hanem minden életnek az univerzumban.
- Megértem. De szerintem akkor is el kéne mennünk Prcvence-be. Hamarosan nyílik a levendula. Velem jössz?
- Hát persze - mosolyodütt el Tian-ming."
Vissza