Az idő foglya

Fülszöveg

"Az idő foglya" - az ember, aki a költészet erejével küzd az elmúlás terrorja ellen. Így lehetne egy mondatban s a legpontosabban jellemezni Fodor András új verseskönyvét, amely a költőnek a közelmúlt években írt új verseit gyűjti egybe, tengelyében a Fülep Lajos és Colin Mason emlékének szentelt s a Mikrokozmosz füzetek révén az 1972-es év egyik nagy költői szenzációját jelentő Kettős rekviem-mel. "Ahogy közelmúltban írt verseimet nézem - mondotta egyik nyilatkozatában új kötete anyagáról a költő -, a régebbieknél szembetűnőbb karakterjegyük az idővel való viaskodás. nem hiszem, hogy az idővel való közvetlenebb szembesülésre az kényszerít csupán, hogy rég benne vagyok a férfikor nyarában, hogy mind több veszteséget, fizikai és lelki halált kell leltároznom. Sokkal inkább annak belátása, hogy, ha vállalat eszményeim szerint értelmesen és érdemesen akarok élni, állandóan evidenciában kell tartanom emlékezetem egész állományát, élményeim minden rétegét, választásaim, ütközéseim minden drámáját. Morálisan csak így rendelkezhetem magammal." A két nagy barát, a legjelentősebb magyar esztéta és a kiváló angol zenekritikus halálának a ténye, döbbenete tehát csak rányitja a költő szemét arra a felismerésre, hogy az élet minden pillanatában ott lapul az elmúlás terrorja, hogy kifossza, megrabolja az idő fogságában olykor reménytelennek tűnő elszánással is a feledés, a hűtlenség, az árulás, az elmúlás ellen perelő embert. Így komponálja maga az élet és a költői sors ebben a könyvben a Kettős rekviem elé és mögé, a keletkezés rendjében, mindazokat a verseket, amelyek e megrendítő ciklus erőterével és igazságával törvényszerűen összekapcsolódnak. "Szeretném hinni - folytatódik a költő vallomása -, hogy a korszerűbbnek vélt tárgyi regisztrálás vagy a szavak sodrán hevülő újromantikus pompa mellett a változásban is maradandóságért dacoló, térbe-időbe kötött embersorsunkról vallani sohasem lesz könnyű, sohasem lesz költőhöz méltatlan." Vissza