Előszó
Részlet a könyvből:
XII. Az idegrendszer kórtana.
Irta : Dr. SÁNTHA KÁLMÁN.
1. Bevezetés.
Az idegrendszert jellemző működések : ingerlékenység, vezetés és visszahatás - tulajdonképen, az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
XII. Az idegrendszer kórtana.
Irta : Dr. SÁNTHA KÁLMÁN.
1. Bevezetés.
Az idegrendszert jellemző működések : ingerlékenység, vezetés és visszahatás - tulajdonképen, az élő protoplasma három alapvető sajátságából származnak. Elvileg új tehát az idegrendszer működésében nincs, csupán arról van szó, hogy a protoplasma említett alapvető sajátságai az idegszövetben érték el legmagasabb differentiáltságukat. Az első nyomok már az egysejtűeknél megtalálhatók : a megérintett amoeba megmozdul és az ingerlés helyétől eltávolodni igyekszik. Ez esetben egyetlen sejt mint receptor (inger-felvevő), conductor (ingerfeldolgozó és vezető) és effector (visszaható) szerepel egyidejűleg. A többsejtűeknél e sajátságok szolgálatára külön fajlagos elemek differentiálódtak ki. A végső lényeg itt is ugyanaz, vagyis : külső behatásokra megfelelő módon reagálni, a külvilághoz alkalmazkodni. Az idegrendszer tehát az optimális alkalmazkodás érdekében fejlődött szerv. Lényege, jelentősége és működése legjobban úgy érthető meg, ha korai phylogeneticus kialakulását vesszük szemügyre.
A szivacsféléknél (Spongiaria) azt látjuk, hogy egyes hámközti sejtek contractilis elemekké fejlődnek, azaz külső behatásokra összehúzódni képesek. A tömlős állatoknál (Coelenterata), így az aktiniáknál, ezek a contractilis sejtek többé már nem a hámsejtek között foglalnak helyet, hanem mint primitiv izomsejtek különülnek el. A hámsejtek közül pedig egyes elemek primitiv érző-sejtekké fejlődnek és nyúlványaik közvetlen összeköttetésbe jutnak e primitiv izomsejtekkel. Ezt a közvetlen érzősejt-izomsejt kapcsolatot találjuk az aktiniák tentaculumaiban. Az aktiniák testében az idegrendszer fejlődésének további lépését látjuk. Itt az érző-sejt már nem közvetlenül kapcsolódik az izomsejttel, hanem közbeiktatott intercalaris sejt útján (166. ábra).
Ettől a legegyszerűbb emberi reflexív annyiban különbözik, hogy a receptorsejtnek csupán a nyúlványai vannak a felszínen, míg maga a sejt-test a csigolya közti dúcban helyezkedik el (167. ábra).
Az idegrendszer fejlődésének alacsony fokán centralisálódás jeleit még nem látjuk, a reflex-ívek egymástól függetlenül működnek, vagyis az idegrendszer tevékenysége diffus és localis. A centralisatio első nyoma a férgeknél (Vermes) mutatkozik. A nem segmentált férgeknél a garat körül fejlődik ki az ú. n. fejdúc és ebből nő hátrafelé az idegrendszer többi része. A segmentált férgeknél (Annelidae) már a gerincesekhez (Vertebratae) hasonlóan a központi idegrendszer a külső csiralevélböl hasad le. A fejlődésnek ez a módja a szelvényeződéssel áll kapcsolatban. A fokozatos fejlődés során, mely embernél éri el a tetőfokát, egyre élesebben különül el az idegrendszeri működések kétfélesége, így egyfelől a reflexes és ösztönös életfolyamatokat szolgáló idegműködések (férgek, ízeltlábúak), másfelől az egyénileg szerzett és tudatos működések (gerincesek, főleg ember).
Vissza