Az idegen város I-II.

Előszó

Részlet:

Most, hogy egyedül maradt Joó Áron a gyéresi állomáson, kicsit elnehezedett a melle és szerette volna, ha tavasz van. Igen, néha voltak ilyen bolondos vágyai és most ezen a szürke délutánon, amint ott állott az alkonyatban s a hegyeket nézte, ahogy elnyúlnak a kékes árnyékban, most azt szerette volna, hogy tavasz legyen. Vagy legalább nyár. Alkudott magában, nyügösködve s a sínek közé ténfergett, ki a váltók felé és vissza - cseresnyét, ha árulnának, az jó volna. De ősz volt. Annak is az utólja és inkább már télbeforduló. Hóra állott. Megfordult még egyszer s elnézett a hegyek felé, - jó kis hegyek, derék hegyek, szerette őket - középütt, mint egy valóságos, irdatlan nagy kapu világított a hasadék. Innen látni legjobban az állomásról. Nézte.
Hetek óta szakadatlanul búcsúzott Joó Áron és most olyan nagy hirtelen esett rá az egyedüllét, hogy a szívét hasogatta. Nem volt szentimentális lélek egyébként s ezt vallotta is büszkén, olykor hangosan. Nem csoda, édes Istenem, olyan kellemes érzés húsz-huszonkét éves fővel cinikus fölénnyel, belenézni a dolgokba: világ, élet, phhh... az is valami. Én, meg én vagyok! Hanem ehhez közönség kell. De így egyedül, a gyéresi állomáson, szemben a tordai hegyekkel, - szél indult az Aranyos mezején, végig reszketett... s elállott... a levegő vastagon feküdt a síkon, terhesen az eljövendő hó szagától s fent csendes méltósággal vajudtak a fellegek - itt szemben a hegyekkel elakadt a Joó Áron fölénye. Valahol a torkában akadt el, ott lüktetett valami s mereven belebámult a szürkületbe, hogy: hadd lám, milyen legény vagyok! Vissza

Fülszöveg

Ritkán fordul elő, hogy író első könyvével közismertté tegye nevét, meghódítsa az olvasók sok ezernyi tömegét, s hogy művészi képességeinek oly teljes fegyverzetével álljon ki, amely a legigényesebb kritikust is teljes és lelkes elismerésre készteti. Akik irodalmunk utóbbi éveinek eseményeit figyelemmel kísérik, jól emlékezhetnek arra, mily nagy feltűnést keltett Török Sándor első regénye, «Az idegen város» könyvalakban, majd meg színpadon, amikor dráma változatát a Nemzeti Színház bemutatta. Mi ennek a sikernek a titka? Török Sándor regényében oly mély és oly magyar problémához nyúl, amely nem lehet közömbös egyikünknek sem. A háború utáni idők igazságtalanságait és szenvedéseit tárja fel előttünk, megírván a megcsonkított Magyarország, az elszakított Erdély fiainak gyötrelmes életét, nélkülözéseit s diadalmas harcát. E regény hősei erdélyi fiatalok, akik szülőföldjükről száműzve Pestre jönnek, tele hittel és várakozással s itt ridegségével, felületességével, zilált erkölcseivel egy «idegen város» fogadja őket. Az el nem csüggedő, a hívő fiatalság regénye ez, amely a gyűlöletre szeretettel felel, s amely «Az idegen városban» is megtalálja a megértést, a szeretetet, megleli itt is hazáját. Mai regényírásunk kiemelkedő alkotása : sok-sok ezer olvasó könnyezett és derült rajta. Vissza