Előszó
Körülbelül három hónappal azután, hogy az egyik havi szemlében munkám jelent meg az "Őrültek értelmiségéről", belépett szobámba a szerkesztőségi szolga és bejelentette, hogy egy hölgy, aki nem...
Tovább
Előszó
Körülbelül három hónappal azután, hogy az egyik havi szemlében munkám jelent meg az "Őrültek értelmiségéről", belépett szobámba a szerkesztőségi szolga és bejelentette, hogy egy hölgy, aki nem akarja elárulni nevét, okvetlenül beszélni akar velem és néhány percnyi kihallgatást kér tőlem.
- Biztos benne, hogy az a hölgy velem, egyenesen velem akar beszélni?
- Persze! . . . Sőt megkérdezte tőlem, vajjon Duplazé csakugyan az Ön irodalmi álneve-e ?
- Ugy!... Akkor hát az a hölgy nem ismer engem személyesen - gondoltam magamban.
Újra megszólaltam:
- Megmondta annak a hölgynek, hogy nem vagyok itt?
- Igen ... azaz ... hogy ... - Azaz, hogy nem ...
- Azt sem. Hanem csak ...
- Jó, jó, ismerem már az effélét!.... Aztán milyen az a hölgy?
- Hát olyan nő, akiről az ember inkább azt mondaná, hogy ... Én rám olyan benyomást tett, mintha nagyon ... izé ... lenne ... A ruhája fekete selyem, vagy talán ... valami másszinű szövet... fekete ... vagy kék ... nem.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal