Előszó
Részlet a könyvből:
"Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor először láttam Izabella Riverst... különben ostoba megjegyzés ez, hiszen pillanatot sem tudok elfelejteni, amióta láttam őt. Azt...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor először láttam Izabella Riverst... különben ostoba megjegyzés ez, hiszen pillanatot sem tudok elfelejteni, amióta láttam őt. Azt hiszem, egyetlen szavát sem felejtettem el. És nem hinném, hogy elfelejtettem volna csak egyet is a saját szavaimből, amiket neki mondtam.
Remek, ragyogó angliai tavasz-reggel volt, olyan szép tavaszi reggel, amikor mindenki örül az életnek és öntudatlanul is tudja, hogy van Isten és minden szép és jó a világon.
Anyai nagyanyámnál voltam látogatóban Brandon Regisben s akkor reggel kisétáltam a régi kúriából, hol őseim már Hódító Vilmos óta éltek, vagy talán előbb is.
Azt hiszem, csupán csak az üde reggel verőfénye ébresztett bennem bohó, korlátlan jókedvet, nem pedig az előérzet, hogy életem korszak-alkotó napja virradt rám.
Egy mérföldet mehettem Brandon Abbas felé s egy kis villa kapujánál leültem a lépcsőre. Vidáman fütyörésztem, talán csak hangtalanul, mikor hirtelen kis kordét pillantottam meg, amint az úton nagy nyikorgással gurult felém.
A bakon két ifjú ült; igen nagy hasonlatosság volt közöttük; a kordékba fogott ló hírtelen megállt a kapu előtt, ahol ültem."
Vissza