Előszó
Részlet a könyvből:
"A Kőszáli Sas, minden madarak királya egyszer egy magas szikla tetején üldögélt udvartartásával, és a messzeséget kémlelte.
A távolban, ahol a föld és az égbolt találkozik,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A Kőszáli Sas, minden madarak királya egyszer egy magas szikla tetején üldögélt udvartartásával, és a messzeséget kémlelte.
A távolban, ahol a föld és az égbolt találkozik, két varjú ült egy kiszáradt körtefa ágán, és veszekedett.
- Hallgassátok csak kedves szolgáim - mondta a király -, ott a távolban két kis gerlice ül egy almafán, és nagyon vígan vannak. Nézzétek csak, milyen boldogok, milyen önfeledten turbékolnak!
- Már megbocsásson felséged - jegyezte meg az egyik szolga a legmélyebb tisztelettel - , nekünk úgy tűnik, hogy az a két madár nem az almafán ül, hanem körtefán.
A másik szolga is mélyen meghajtotta magát, és hozzátette:
- Emellett, királyi felség, azok a bizonyos madarak nem is gerlicék, hanem szürke varjak.
Erre már a harmadik szolga is bátorságot vett és megszólalt.
- Továbbá, királyi felség, azon a véleményen vagyunk, hogy a kérdéses madarak egyáltalán nem turbékolnak, hanem veszekszenek egymással.
A madarak királyának elborult a tekintete, felborzolta tollait, s a héjához fordult, aki a király írnok tisztségét töltötte be az udvarnál."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal