Előszó
- Nagymama! Gyere csak az ablakhoz, kérlek!
A nagymama felállt az asztaltól, letette a könyvet és odament a nyitott ablakhoz, Sárika mellé.
- Nagymama kérlek ... Ki az az öreg ur? Te mindenkit...
Tovább
Előszó
- Nagymama! Gyere csak az ablakhoz, kérlek!
A nagymama felállt az asztaltól, letette a könyvet és odament a nyitott ablakhoz, Sárika mellé.
- Nagymama kérlek ... Ki az az öreg ur? Te mindenkit ismersz.
A nagymama mosolyogva bólintott.
- Az idevaló embereket igen. De ez az öreg ember nem idevaló. Azaz ... várj csak ... hohó! Na de ilyet! Persze, persze! Te Sárika! Hiszen ez az öreg Schober?
- Schober? - csodálkozott el Sárika és felhúzta a vállait. - Ki volt az a Schober?
- Óh, az én magyar tanárom az iskolában, réges-régen! De mondd csak, miért hivtál tulajdonképpen olyan sietve az ablakhoz és miért érdekel olyan nagyon, hogy
... Sárika hirtelen nagyot lélekzett.
- Azért, nagymamám, mert... Mert a Somlai tanár ur vezette karonfogva és arra gondoltam, hogy talán az apja neki.
A függöny zsinórt kezdte húzogatni.
- Ebben csak nincs semmi rossz, nagymamám?
A nagymama nem felelt. Megint az utcára nézett, ahol a napos gyalogjárón lassú lépésekkel, karonfogva sétáltak fel és alá Somlai tanár ur és az öreg Schober. Sárika kezdett megint beszélni.
- Jó tanár volt?
- Jó, - felelte mosolyogva a nagymama. - Nagyon jó volt és én mindig csillagos egyesre tudtam nála a leckét... Bizony.
- Érdekes.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal