Az ezüsthomloku vándor

Előszó

Részlet a könyvből:
"Én a régi Debrecen híres Sesta-dombján innen, vagyis nem afféle »jött-ment bitang kű'fődinek«, hanem valóságos igazi cívisnek születtem: a debreceni nagy Rákóczi-harang alatt kereszteltek, az épp Csokonait mintázó nagy Izsó Miklós ringatott a térdén s Angliában tanult, angol nevelést kedvelő jó atyám ötletéből az Eton College-i angol kisdiákok smoking-forma szalon-zekéjében jártam a debreceni kollégium elemijébe a magyarnadrágos tanító, a keményrostájú Kállay bácsi alá s a mezítlábas, tagyás cívis-fiúk közé. Mellesleg mondva, nagy baj, akkora trójai gyerekháború lett ebből, amibe még a nagy diákok kollégiumi nagy- és kisbotosa is beleavatkozott: hősi ellenállás után a gatyás fiúk bizony hamar leverekedték rólam a bitang anglus gúnyát... nos, ezek az én legelső adataim, s ha némi ujjmutatást keresek bennük a jövőmet illetőleg, hozzá kell tennem: tán az az Eton-ruhával járó gondolatirány predesztinált engem arra a sok külföldi bolygásra és tartózkodásra, melyeknek summája immár kerek tizenegy esztendejét teszi ki életemnek, - tán a »Búsuló juhász« Izsójának ringatása ojtotta belém azt a hajlamot, hogy már gyerekkoromban életnagyságú emberalakokat rajzoltam a házunk falára s mind egész huszonnégy éves koromig haboztam, ne legyek-e inkább festő... tán a a Rákóczi-harang zúgása zengette belém a harcias magyar fanatizmust s tartott meg annyi erős külföldi benyomás ellenére magyarnak, - és végül talán szülőhelyem hortobágyszéli síkja szerettei ma is velem annyira a földi síkság vízitestvérét, azt a tengert, melyet a glóbusz minden természetei elemi közt a legjobban szeretek... De tovább! Jó atyám a debreceni elemi után a bécsi Theresianumra gondolt, már be is íratott oda, de utolsó percben mégis visszatartott. És pedig a következő argumentummal:
- Azt akarom, hogy ne frizírozott bécsi pudli, hanem kemény magyar legyen belőled, olyan mint a nagybátyád, az én Károly bátyám, akit a nagyanyád mint tizenöt éves gyereket küldött el honvédnek Görgeyhez s mezítláb harcolta végig '48 telét, - és akkora mangaléta puskát cipelt magával, ami még nálánál is magosabb volt... Szóval, nem mégysz a Theresianumba, hanem igenis mégysz a pesti ref. gimnáziumba, Vámossy bácsi, meg Csiky, Laky, Baráth Ferenc kemény professzorok alá!" Vissza