Az ezüst kecske

Előszó

Részlet a könyvből:

AZ EZÜST KECSKE.
A zálogház előtt egy fiatal ember állott; ez nem ritka eset. Az ifjú, a nyárhoz képest pepita-nadrágot, de a forró nyári nap daczára fekete czilindert és ehhez rövid kabátot viselt; ezért öltözködéséből minden idényszerűség, minden harmónia hiányzott. Azonban egy igen szép bot volt a kezében; a bot feje egy ezüst kecskét ábrázolt.
A zálogháznak három ajtaja is nyílott az utczára, sőt, minden valószínűség szerint, a kapu alól is meg lehetett közelíteni. A fiatal ember mégis úgy viselkedett, mintha sehogysem találna az intézetbe. Az összes szokásos mozdulatokat megcselekedte már, úgymint nézte a házat, mintha meg akarná venni vagy legalább is megzsindelyezni. Hogy minden gyanút elhárítson magáról, olyan módon szemlélgette az ajtókat, mintha a legközelebbi viharos éjszakán egy kis betöréses lopást tervezne. Majd többször elment a kérdéses épület előtt, fölnézett a piszkos ablakokra és minden valószínűség szerint azt kívánta elhitetni a külvilággal, hogy vidékies ablakpromenádét csinál. Az utczát igen vizsgálta és ellenséges szemmel mustrálta a járókelőket, a kik hite szerint megakadályozták őt abban, hogy egyenesen czéljára törjön. Különösen a nők alterálták, a szép hölgyek, a kik miatt a fiatalság oly annyira szégyenli a szegénységet. Kihívóan vagy igen megalázva, szemlesütve ment el mellettük és a szép bottal lehetőleg föltünés nélkül játszott. Forgatta, pörgette, az ezüst kecskefejet többször figyelmesen megnézte.
A kevésbbé éles szemű megfigyelőnek is észre kellett vennie ilyen módon, hogy ez az ifjú ember az ezüst kecskét a zálogházba viszi. Vissza