Az ezüst kakas/«522»

Előszó

Massimo Bontempelli.
Az olvasó, mielőtt kezébe veszi az «Ezüst Kakast», készüljön el arra, hogy ismeretlen világba lép, egy különös fantázia teremtette különös világba, amely különössége, egyedülállósága ellenére is meglepő hasonlóságot mutat a való világgal. Bontempelli szerint a költő legfontosabb feladata mitoszokat teremteni. A valóság, - mondja - mihelyt a költő művészetté avatja, merő fantáziává válik, a való világ mintegy újjáteremtődik az alkotó keze alatt. De az író teremtette mindenségben, a tiszta fantázia új és meghökkentő birodalmában ugyanazok a törvények uralkodnak, mint a melyek az élő lényeket és az élettelen tárgyakat kormányozzák. A mitoszban más történik ugyan, mint ami embertársainkkal a hétköznapok során megesik, de ugyanúgy történik minden. A költő mitosza, bár elszakadt a valóságtól, messzi a valóság felett lebeg, mégis a valóságot ábrázolja, csupán az esetlegességektől, a lényegtelentől, a salaktól megtisztítva.
A könnyebb megoldásokat kedvelő írók legállandóbb törekvése minél közelebb hozni az olvasót az íróhoz, a műhöz. A rossz író kiszolgálja az. olvasót, a nagy író erőfeszítést követel tőle; a rossz író az olvasót írja meg, legfőbb célja, hogy az olvasó hősei egyikében-másikában magára ismerjen - ezt olykor a nagy író is megteszi, de nincs benne köszönet, a nagy író sohasem hízeleg az olvasónak. Bontempelli, aki egyike a modern olasz irodalom legnagyobb íróinak, képletesen szólva elvágja az olvasót az íróval összefűző szálakat... Vissza