Előszó
Mintegy öt évvel ezelőtt írtam a XX. századi magyar társadalom című tankönyvet, amely korábbi egyetemi előadásaimra épült. Azóta átléptünk az ezredfordulón, ismereteink számos új ténnyel gazdagodtak, s megannyi társadalomra, társadalmi fejlődésre vonatkozó kérdés új megvilágításba került, többek közt ezért is vált időszerűvé korábbi álláspontunk, hipotéziseink, át- és továbbgondolása, azaz egy új könyv megírása. Ezért és ilyen motivációk alapján készült el „Az ezredvég magyar társadalma" című tankönyv. Annak ellenére, hogy az új könyv megőrizte a „régi" szerkezetét, azaz ezúttal is két részre (a magyar társadalom szerkezeti változásai és a társadalom állapota) épül, nem egyszerű folytatása, vagy átdolgozása a korábbinak, hanem egy új alkotás. Természetesen munkám során figyelembe vehettem a „régi" könyv hibáit, s ezért köszönettel tartozom bírálóimnak, kollégáimnak és nemkülönben diákjaimnak, akik véleményükkel, kérdéseikkel, ötleteikkel segítségemre voltak számos probléma újragondolásában.
Magyarázattal tartozom a könyv címéért, amelyben az „ezredvég" azt fejezi ki, hogy a magyar társadalomfejlődés másfél évszázadát - a polgárosodás viszontagságos folyamatát - néhány kérdésben pedig a mélyebb múltban gyökerező összefüggéseket szerettem volna bemutatni és értelmezni. A „magyar társadalom" megértéséhez pedig - úgy gondolom - óhatatlanul hozzátartoznak, s ezért ismernünk kell azokat a folyamatokat, eszméket, állásfoglalásokat, amelyek meghatározták, vagy legalábbis befolyásolták a magyar társadalomfejlődést, itt a Kárpátmedencében, s tágabban Közép-Európában, vagy éppen Európában, vagy pedig korunk domináns érték- és eszmerendszeréhez kapcsolódtak. Voltaképpen a társadalmi fejlődés kontinuus és diszkontinuus folyamatait szeretném nyomon követni a magyar társadalomfejlődés kapcsán. (Innét a „folyamatosság és megszakítottság" az alcímben.)
Magyarázattal szolgálok a könyv műfajáért is. Szeretném leszögezni, hogy nem társadalomtörténetről van benne szó, tehát nem történeti mű, hanem karaktere alapján leginkább politikai szociológiának tekintem. Ezt azért hangsúlyozom, mert nyilvánvaló, hogy az egyes diszciplínák művelői saját szaktudományuk követelményeit fogják majd rajtam, illetve könyvemen számon kérni.
Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy tankönyvről van szó, s ennek megfelelően egy-egy adott kérdés elemzésében objektivitásra törekedtem, jóllehet társadalomkutatóként jó néhány kérdésben a könyvben találhatónál markánsabb véleményem van.
Kiknek íródott ez a könyv? Természetesen egyetemistáknak, főiskolásoknak, de úgy gondolom, hogy mindazok haszonnal forgathatják, akik érzékenyek a szociális problémák, a politikai folyamatok és a társadalmi változások iránt.
Vissza