Az ezeréves Székesfehérvár

Előszó

Városunk, Székesfehérvár fennállásának ezeréves évfordulóját ünnepli. Egy évezred telt el azóta, hogy a Kárpát-medencében végleg megtelepedni készülő magyarság erőskezű fejedelme, Géza szálláshelyéül választotta azokat a kis dombokat, amelyek már az ókorban itt vonuló utak mentén, a környék mocsarából kiemelkedtek. Vaskezű fia, a középkori magyar államot megszervező István, a királyi koronázás és temetkezés színhelyéül jelölte ki a települést. Így lett a város - történetének első felében - Alba Regia, ahol Szapolyai Jánosig valamennyi királyunkat koronázták, és ahol a jelentősebb királyok mind temetkeztek. A török hódoltság előtt a magyar állami élet központja volt, majd nagyon fontos vár, hol a török, hol a császári hatalom kezében. A XVIII. századi újjáépítés után alakult ki, a mai belváros barokk képe, a középkori keskeny, kanyargó utcák nyomát követve. A reformkorban a város a nemzeti nyelv és kultúra egyik fontos tényezőjének, a magyar színjátszásnak adott otthont. A kapitalista fejlődés során vasúti csomóponttá vált, megjelent a gyáripar és az ipari munkásság. A munkások nemcsak számban gyarapodtak, de mozgalmi, politikai erejük is nőtt. Szervezkedtek és küzdöttek céljaikért, a jobb életért, jogaikért. Az első világháborút és a Tanácsköztársaságot követő ellenforradalmi rendszer idején azonban ez a fellendülés megállt. A felszabadulás nyomán magára talált nemzet és nép ereje kellett ahhoz, hogy városunk népe is magára találjon, és negyedszázad alatt évszázados tempóval haladjon előre.
Vissza