Előszó
Ezer év!
A rövid kor az idő soha meg nem pihenő folyamában és mégis mily óriási időszak egy nemzet fejlődéstörténetében! Ezer év viharzott el azóta, hogy a nemes magyar nép elhagyván ős hazáját, Árpád a hónalapitó vezérlete alatt átlépte ez erdős, bérezés, napsugaras ország határait s millió szivek ujjonganak most a roppant jelentőségű évforduló felé. Mert ime, nemzetek és népek születtek és haltak el ez ezer esztendő alatt. A mult idők ölében sok nemzet tragikus sorsa van eltemetve; forradalmak és testvérháborúk dúltak az egyes népek között s nem egy törzs bukott le a fényes magaslatról, a melyen állott.
A korszakok romjain uj korszakok támadtak, a népek sirján uj népek keletkeztek, de Magyarország erősen állott e harczok és viharok közepette. Életfájának gyökerei mélyek és erősek valának, mint a nemzet lelke. Igaz, hogy a mióta Árpád e szép hazát elfoglalta, mindig külső harczok és belső villongások tépték a nemzet szivét; török-tatár pusztította, testvérharczok rázkódtatták meg az országot, de a magyar nép szent törekvéssel óvta meg nemzeti jellegét, a honszeretet és nagyjainak kultuszát, ősi tradiczióit és nagygyá lett külső és belső ellenségei daczára.
E folytonos harczok sok ideig akadályozták meg a kultura fejlődését. Hosszú századokon át ugaron hevert a nemzet sok nemes tehetsége. Ipara, kereskedelme, művészete és irodalma messze elmaradt a többi európai kulturállamok mögött. De mindezt pótolta az utolsó évtizedekben. A nemzeti újjászületés nagy korszaka óta óriási léptekkel haladt a kultura eszménye felé s ma már dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József király ideje alatt büszkén mérközhetik a többi nemzettel. Úgyszólván egy ugrással érte el azt, a mit más nemzet csak százados fejlődéssel érhet el. És minden évtized ujabb diadalt jelent a nemzet életében.
E diszmű kiadója tiz esztendeig volt távol Magyarországtól; ezalatt bejárta az ó és uj világ minden nevezetes országait és városait, látta a modern nagy kulturnemzetek roppant fejlődését és ime, mire visszatért tiz esztendő után, mily örömteljes meglepetés várt rá.
Ott látta a nemzetet azon a magaslaton, a melyen a többi nagy nemzet állt; látta, hogy a nemzetet saját benső ereje, nemzeti egyénisége és temperamentuma emelték és tették képessé arra, hogy lépést tartson a többi kulturnemzettel. Kereskedelme, ipara, irodalma, művészete mind egyenrangú a többivel. A főváros pompás fölvirágzása, építkezése és mindaz, a mi egy országot nagygyá, boldoggá és gazdaggá tesz, föltalálható ez országban.
Ez birta rá e sorok iróját, hogy e diszalbumot kiadja a milleniumi kiállítás alkalmára, a mikor itt a nemzet ki fogja tárni mindazt, a mit produkálni tudott. Kiadta e diszművet a magyar kormány, a magyar kir. államvasutak, a kiállítás igazgatóságának és a székes főváros stb. támogatásával és közreműködésével, hogy miután a nyelv szegény a fejlődés e nagyságát leírni, képekben mutassa meg a külföldnek, hogy mire képes egy nemzet rövid évtizedek alatt.
Hadd jöjjön ide a franczia, az angol, az olasz, a német és valamennyi, a ki saját nemzetének a nagyságára büszke, és bámulja meg a kiállitás csodáit s a nemzet nagy életrevalóságát.
Vissza