Előszó
Részlet a könyvből:
'ADZSÍB ÉS GHARÍB TÖRTÉNETE
Hallottam továbbá, hogy a régi időkben volt egy nagy hatalmú király, kit Kundamir királynak neveztek. Bátor király, kemény és legyőzhetetlen...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
'ADZSÍB ÉS GHARÍB TÖRTÉNETE
Hallottam továbbá, hogy a régi időkben volt egy nagy hatalmú király, kit Kundamir királynak neveztek. Bátor király, kemény és legyőzhetetlen uralkodó volt valamikor, de eljárt fölötte az idő, megöregedett. A magasságos Allah öregségére megajándékozta egy fiúgyermekkel, kit 'Adzsíbnak nevezett el, oly szép és bájos volt. Dajkák, rablányok és ágyasok gondjaira bízta, így nőtt, cseperedett, míg be nem töltötte a hetedik évét. Akkor atyja vallásának és felekezetének egyik papját rendelte mellé, hogy megtanítsa a törvényekre, tévelygő hitek tanaira és egyéb szükséges tudományokra. A pap teljes három évig tanítgatta, míg a gyermek szilárd akarata, tiszta szelleme kifejlődött, tudó, ékesszóló, filozófus módjára gondolkodó ifjúvá lett, ki tudós férfiakkal disputált, bölcsekkel tanácskozott. Apja ezt látván nagy tetszését lelte benne. Azután megtaníttatta lovagolni, lándzsát forgatni, karddal vagdalkozni, úgyhogy bátor vitézzé fejlődött, s még be sem töltötte huszadik évét, felülmúlt korában mindenkit minden tudományban. Ismerte a hadviselés minden csínját-bínját, zsarnoki és zabolátlan, sátáni kényúr lett belőle. Amikor vadászatra, portyára indult, ezer lovas élén vonult ki, rajtaütött a lovagokon, megtámadta a karavánokat, elragadta királyok, nagyurak lányait. Amikor apja megelégelte a sok panaszt fia ellen, előkiáltott öt rabszolgát, s amint megjelentek, így rivallt rájuk: - Fogjátok meg azt a kutyát! A rabszolgák rárontottak 'Adzsíbra, és megkötözték. A király megparancsolta, hogy verjék meg, s azok addig verték, míg el nem vesztette eszméletét.
Vissza