Előszó
Részlet a könyvből:
- Mit csinálsz? - kérdezte feleségem, amikor észrevette, hogy szokatlanul hosszú időt töltök a tükör előtt.
- Semmit, - feleltem, - csak nézem az orrom, az orrlikamat. Ha...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Mit csinálsz? - kérdezte feleségem, amikor észrevette, hogy szokatlanul hosszú időt töltök a tükör előtt.
- Semmit, - feleltem, - csak nézem az orrom, az orrlikamat. Ha megnyomom, kis fájdalmat észlelek itt bent.
Feleségem elmosolyodott és így szólt:
- Azt hittem, azt nézed, merre ferdül.
Úgy fordultam meg a tengelyem körül, mint a kutya, amelynek a farkára hágtak :
- Ferdül? Az orrom? Az én orrom?
A feleségem pedig jámboran megerősítette:
- Persze, szívecském. Nézd csak meg: jobbfelé ferde.
Huszonnyolc éves voltam s mindaddig úgy véltem, hogy az orrom, ha nem is éppen szép, de legalább rendes, mint egyébként minden többi testrészem. Ezért könnyű volt hinnem és állítanom azt, amit rendszerint mindazok hisznek és állítanak, akiket nem sújtott a szerencsétlenség, hogy torz testtel jöjjenek a világra : vagyis azt, hogy csak ostoba emberek hivalkodnak bájaikkal. Épp ezért testi hibámnak hirtelen-váratlan felfedezése úgy felháborított, mint valami érdemtelen büntetés...
Vissza