Az expresszionizmustól a szürrealizmusig

Fülszöveg

Az expresszionizmustól a szürrealizmusig
A XX. század hajnalán gyökeresen megváltozik a művész, különösen az avantgárd művész szerepe. Feladata immár nem a valóság „megszépítése", hanem az, hogy kíméletlen erőszakkal leplezze le, vádolja és gúnyolja ki a polgári, ipari, nacionalista társadalom rákfenéit és képmutatását. A múlttal való szakítás jegyében számos csoport és kiáltvány születikegymással párhuzamosan: kivétel nélkül az új kirobbanó erejű akarása hatja át őket. Széles és átfogó terminussal valamennyit be szokás sorolni az„expresszionizmus"címszó alá, bár Németországban a„Der Blaue Reiter"tevékenykedik (e csoportosuláshoz tartozik Kandinszkij), Franciaországban pedig a „Vadak" alkotnak (mint például Matisse). Olaszországban Boccioni és Marinetti futuristái a nemzet művészeti örökségének szétzúzását követelik, hogy teret nyerjenek a gépek és a mozgás civilizációjának. Ezalatt Picasso - kiindulva a formák Cézanne által kezdeményezett, geometrikus dekomponálásából -... Tovább

Fülszöveg

Az expresszionizmustól a szürrealizmusig
A XX. század hajnalán gyökeresen megváltozik a művész, különösen az avantgárd művész szerepe. Feladata immár nem a valóság „megszépítése", hanem az, hogy kíméletlen erőszakkal leplezze le, vádolja és gúnyolja ki a polgári, ipari, nacionalista társadalom rákfenéit és képmutatását. A múlttal való szakítás jegyében számos csoport és kiáltvány születikegymással párhuzamosan: kivétel nélkül az új kirobbanó erejű akarása hatja át őket. Széles és átfogó terminussal valamennyit be szokás sorolni az„expresszionizmus"címszó alá, bár Németországban a„Der Blaue Reiter"tevékenykedik (e csoportosuláshoz tartozik Kandinszkij), Franciaországban pedig a „Vadak" alkotnak (mint például Matisse). Olaszországban Boccioni és Marinetti futuristái a nemzet művészeti örökségének szétzúzását követelik, hogy teret nyerjenek a gépek és a mozgás civilizációjának. Ezalatt Picasso - kiindulva a formák Cézanne által kezdeményezett, geometrikus dekomponálásából - elindítja a maga forradalmát: a spanyol művész a valóságot különálló, masszív formákra bontja, hogy belőlük építse fel, saját kénye-kedve szerint a képet. Ezzel megszületik a kubizmus, amelynek jeles követője lesz Braque és Légér. A kubizmustól már nincs is mesz-sze az elvonatkoztatás poétikája. A XX. század első felének legkreatívabb és legspekulatívabb elméit - Kandinszkijt és Malevicset Oroszországban, Mondriant Hollandiában, a Bauhaushoz tartozó művészeket Németországban, Cal-dert az angolszász világban - lenyűgözi és magával ragadja az absztrakció. Az új szabály az, hogy nincsenek szabályok. A dadaisták, mint tette Duchamp, akár egy piszoárt is műalkotás rangjára emelhetnek. A metafizikusok, miként De Chirico és Cárrá, a bensőség anyagtalan világában keresnek ihletet, a szürrealisták (Joan Miró és René Magritte, Max Ernst és Salvador Dali") az álmok és a hallucinációk valóságát teremtik újjá. 1940 táján egész Európa diktatúrák szorításában él. Olaszországban, Németországban, Spanyolországban és a Szovjetunióban száműzik és „elfajzott művészetként" bélyegzik meg az avantgárd áramlatok kísérletező szellemét. Valamennyi országban általános törekvés a„visz-szatérés a rendhez": a legjobb művészekben ez újraébreszti a klasszikus művészet régi, figuratív hagyományait. Vissza