Az évszázad pere

Fülszöveg

Ispánki Béla 1916. október 30-án született Újpesten. Atyja állomásfőnök volt a Magyar Királyi Államvasutaknál. Édesanyja a város első telepeseinek volt leszármazottja. Kilenc testvére között ő volt a legfiatalabb. Testvéreinek nagyrésze szakmai vonalon helyezkedett el. Édesanyját hat éves korában elvesztette.
Elemi iskoláinak elvégzése után középiskolai tanulmányait a helyi állami iskolában kezdte meg, majd az esztergomi bencés gimnáziumban folytatta. Vizsgáit mindig kitüntetéssel tette le. Mivel elejétől fogva hivatást érzett a papi pályára, beiratkozott az esztergomi fiatalkorúak szemináriumába. Miután 1935-ben, ismét kitűnő eredménnyel, letette érettségi vizsgáját, Serédi Justinián hercegprímás Rómába küldte ösztöndíjjal. Nyolc évet töltött el a római Collegium Germanico-Romanumban, elnyerte először filozófiai végzettségét, majd a teológia doktori címet. Doktori értekezletének tárgya Szent Ágostonnak a kegyelemről szóló elmélete volt, amelyet a legmagasabb díjazásra terjesztett föl az egyetem. Teológiai tanulmányait a római Szent Gergely egyetemen fejezte be "maxima cum laude" eredménnyel.
Magyarországba való visszatérése után, 1943-ban, Serédi hercegprímás az esztergomi érseki hivatalba osztotta be szolgálattételre. 1944-ben elnyerte a "Ceremonarius Archiepiscopates" címet. Ezt a hivatalt megtartotta 1946-ig. Serédi hercegprímás utóda, Mindszenty bíboros, aki 1945-től kezdve közvetlen főnöke volt, megengedte, hogy 1946-ban visszatérjen Rómába, hogy a Szent Gergely egyetemen egy évi tanulással megszerezze filozófiai doktorátusát. 1947-ben tért vissza Magyarországba és egyetemi tanár lett a legrégebbi magyar egyetemi intézményben, a Szent Imre Kollégiumban.
A kommunista titkos rendőrség, az ÁVÓ, innen vitte el 1948. november 26-án. Hosszú szenvedés árán, Mindszenty bíborossal együtt életfogytiglani fegyházra ítélték. A kommunista bíróság ítéletét 1949. február 10-én hozta meg. Az volt ellene a vád, hogy összeköttetéseket tartott fenn a Nyugattal és hogy ő rendelte el a bíboros ellen felhasználható iratok megsemmisítését.
Nyolc évi fogsága folyamán megjárta Magyarország legtöbb börtönét. Három évi magánzárka után különböző kényszermunkatáborokban, mint vályogvető, fűtő, bányász, betonmunkás, stb., dolgozott. A kommunisták sohasem részesítették amnesztiában, mert mindig visszautasította azt, hogy bocsánatot kérjen, ítéletének enyhítéséért folyamodjék, vagy hogy a kommunista rezsim szolgálatába álljon.
1956-ban a magyar szabadságharcosok szabadították ki. Azonnal csatlakozott hozzájuk és Ausztriába ment, hogy ott megszervezze élelmiszer utánpótlásukat. November 3-án megjelentek az első orosz tankok az osztrák határon és ezzel lehetetlenné vált Magyarországba való visszatérése. Jól tudta, hogy otthon újra börtön várna rá, így emigrációba kényszerült.
Első megbízatása az volt, hogy 1000 magyar menekültet kísérjen Dániába, ahol mindjárt magyar lelkészi szolgálatot állított fel számukra. Később, egyházi főhatóságai beleegyezésével, Angliában telepedett le, ahol haláláig (1985. május 9) mint a magyar menekültek papja szolgált először Durhamban, majd Londonban. Vissza