Az évszázad hangja: Széki Sándor (dedikált példány)

Fülszöveg

A MEGMARADÁS REMÉNYÉBEN
A múlt utáni, a jövő előtti pillanatban a gondolat emlékezés-fényeivel áttört fátylai mögül kirajzolódik egy nagyformátumú énekes, Széki Sándor egyénien művészi és művészien egyéni arca. Konok feledés ül az opera tehetségek, az arany- és ezüstgeneráció fölött. Nagy pillanatok felett sűrű köd gomolyog.
Ezek a gondolatok jártak át, amíg nagybátyám, Széki Sándor emlékcserepeit szedegettem össze különböző hivatalokból, művészeti intézményektől, hogy emlékévet formázzak halálának 20. évfordulóján. Életének különböző városaiban, iskolákban és lakhelyeken emléktáblákat avassak és koncerteket szervezzek. Elszánt türelemmel tettem, de a gyönge fogadtatások miatt csaknem menekülőre fogtam. Ám amikor egykori művésztársait felhívtam vagy személyesen megkerestem őket, minden kelletlenség feledésbe hullt. Gyermekkorom üde színfoltjai élesedtek meg, amikor hallgattam őket és magam is ott ültem képzeletben az Operaház és Erkel Színház erkélyén vagy koncerttermek soraiban... Tovább

Fülszöveg

A MEGMARADÁS REMÉNYÉBEN
A múlt utáni, a jövő előtti pillanatban a gondolat emlékezés-fényeivel áttört fátylai mögül kirajzolódik egy nagyformátumú énekes, Széki Sándor egyénien művészi és művészien egyéni arca. Konok feledés ül az opera tehetségek, az arany- és ezüstgeneráció fölött. Nagy pillanatok felett sűrű köd gomolyog.
Ezek a gondolatok jártak át, amíg nagybátyám, Széki Sándor emlékcserepeit szedegettem össze különböző hivatalokból, művészeti intézményektől, hogy emlékévet formázzak halálának 20. évfordulóján. Életének különböző városaiban, iskolákban és lakhelyeken emléktáblákat avassak és koncerteket szervezzek. Elszánt türelemmel tettem, de a gyönge fogadtatások miatt csaknem menekülőre fogtam. Ám amikor egykori művésztársait felhívtam vagy személyesen megkerestem őket, minden kelletlenség feledésbe hullt. Gyermekkorom üde színfoltjai élesedtek meg, amikor hallgattam őket és magam is ott ültem képzeletben az Operaház és Erkel Színház erkélyén vagy koncerttermek soraiban és a dübörgő vastaps és bravózás magába szívott. Jó volt újra a nagyok között lennem, amikor László Margit, Berczelly István, Pitti Katalin, Medveczky Ádám, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Korcsmáros Péter, Ütő Endre, Kováts Kolos, Tóth János, Korondy György, Rozsos István, Berkes István, Ötvös Csaba, Miller Lajos, Csengeri Adrienne, Déry Gabriella, Kelen Péter, Urbán Irén, Oberfrank Géza emlékezését hallgattam nagyra becsült kollégájukról.
Eközben megelevenedett bennem is a gólyalábon megmerevedett idő, benne a tiszaföldvári közös élmények termőföldeken, strandokon, nagymamám házában, ahol egyszer csak megjelent Simándy József és leült a családi asztal mellé. Összekötöttek a világító délelőttök reményteljes nem tudom én mire várakozásai a reflektorfényes estékkel, amikor a nagy előadások legjobbjai tündököltek a világot jelentő deszkákon, és most fényforrásnak megint mellém szegődtek ők. Jó volt hallani a feledhetetlen előadások valóságos sztárjait, hogy magukból semmit fel nem adtak és Isten kegyelméből a lélek rejtelmes labirintusaiban el nem tévedtek. Világító lámpásnak itt vannak és tanúságot adnak e füzet hasábjain is arról, hogy volt egyszer, hol nem volt És velük ott énekelt Széki Sándor is.
Sziki Károly Vissza