Előszó
A magyarországi magyar nyelvű baptista misszió elindulásának 100. évfordulóján e könyvvel emlékezünk Udvarnoki Andrásra, a misszió egyik legfőbb szervezőjére, a Budapesti Baptista Teológiai Szeminárium alapítójára, a Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének és bizottságainak egykori elnökére és vezetőjére, a Baptista Világszövetség, az Európai Baptista Szövetség és az Amerikai Magyar Baptista Konvenció többször is kedvesen fogadott konferenciai képviselőjére és számos baptista gyülekezet lelkipásztorára.
Az emlékezést az is időszerűvé teszi, hogy az egész világ, de főként Európa mostani átalakulásában a változások rendkívüli módon érintik baptista közösségünk minden rétegét, elsősorban fiataljainkat, akik útkeresésük közben egyrészt kutatják a múlt maradandó értékeit, másrészt merőben újat akarnak követni. A múltba tekintve kíváncsian tudni szeretnék, hogy miként indult el a magyar baptista misszió, és mi volt az alapja annak az azóta sem tapasztalt „lelki ébredésnek", ami ilyen nevekhez kötődik, mint Rottmayer János (1817-1901), Nóvák Antal (1828-1877), Meyer Henrik (1842-1919), Kornya Mihály (1844-1917), Tóth Mihály (1836-1931), Csopják Attila (1853-1934), Balogh Lajos (1863-1919) és Udvarnoki András (1865-1945).
Valóban érdekes és tanulságos az ősök története, és szolgálati módszereikben még több mint száz év múlva is találunk olyan vonásokat, amelyek fölelevenítése kovász lehet az olykor lankadó vagy elsorvadó baptista missziómunkában. Erre a visszatekintésre Isten igéje is ösztönöz bennünket:
Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elöl, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákob elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait (Zsolt 78:3).
Vissza