Előszó
Az 1989/1990-es magyarországi rendszerváltás nem kívánt, de annál brutálisabb mellékhatása volt, hogy a történelmi távlatban egyértelműen - a létező szocializmus idején sokszor formálisan - munkaalapú magyar társadalom, illetve az emberek ilyen tartalmú társadalom képe összetört. Egyrészt az ebből a szempontból meghatározó jól megragadható termelő ágazatok totális válságba jutottak, az erre épülő közösségek és egyéni egzisztenciák kezelhetetlen gyorsasággal összeomlottak, és a lassú kibontakozás is - illeszkedve egyébként a nemzetközi tendenciákba - elsősorban a szolgáltatások területén kezdődött el. Másrészt a Kádár-rendszer idején tudatosan szétvert történelmi közösségek hiányában egyetlen tévécsatorna mellett is mediatizált magyar társadalom tapasztalatai az érvényesülés tekintetében a spekuláción alapuló, érdemi munka nélküli sikert mutatták inkább reális egyéni útnak. Ezen trauma mind az emberekben benne van és egy európai, csak korlátosán voluntarista állami foglakoztatás-politika során számolni kell vele, mind pedig tényszerűen egy akár válságosnak is nevezhető foglalkoztatási helyzethez vezetett.
Jelen tanulmány nem azt kutatja, hogy a 90-es évek sajátos összetételű politikai és gazdasági elitje mit s miért tett és mulasztott abban, hogy az EU csatlakozás idejére Magyarországon ilyen tulajdonosi és szervezeti struktúrában, ilyen ágazati és területi/ regionális megoszlásban, és ilyen megbecsülés mellett és képzettségi szinteken történik a foglalkoztatás. Egy ilyen tárgyú, hangsúlyú elemzés nem csak adott esetben a történelmi tisztánlátás okán, hanem a még ma is nyitott és a jövőben is sorra nyíló kérdések megválaszolásának érdekében is szükséges lenne.
Ezzel szemben jelen tanulmány adott körülményként fogadja el - számba véve a legjelentősebb negatív jelenségeket -, hogy:
• Magyarországon a 25 EU tagállam közül a legalacsonyabb a foglalkoztatás szintje
• a nemzetközi munkamegosztásban még nem megfelelő, és a jövőre nézve sem ígéretes a magyar gazdaság egyes ágazati pozíciója (hozzáadott érték alacsony foka, fokozott környezet terhelés, ezekben az ágazatokban legyőzhetetlen ázsiai versenyzők és foglalkoztatottak tekintetében zsákutcás karrierépítés és képzés),
• nincs érdemi összhang a foglakoztatási igények és a szakképzési kínálat között, és így jelentős torzulások vannak mind a szakmák, mind pedig a képzettségi szintek tekintetében,
• fokozott regionális különbségek vannak Magyarországon belül is, amelyek a foglakoztatás hatékonyságát is (természetesen a morális, egyéni és kulturális károk mellett) csökkentő jelenségekhez vezetnek, korábban beállt és életképessé tehető gazdasági térségek kiürülése, helyi társadalmak szétesése,
• az EU csatlakozással még összetettebbé váló (korlátozottabb kormányzati mozgástér) és - a támogatások lehetőségét ide nem értve - kockázatosabb gazdasági környezet (több versenytárs, a kvalifikált munkaerő könnyebb elvándorlása etc.),
• demográfiai hullámvölgyben vagyunk.
Vissza