Az esztétikai nihilizmus

Fülszöveg

Tornai József kilencedik esszékötetében elsősorban az emberiség jelenével és jövőjével foglalkozik. Azt a krízist helyezi középpontba, amely Nietzsche óta sokféle formában, sok szerző által tárgyalt téma, tehát elkerülhetetlenül szembe kell vele nézni. Mozaikesszéi ugyanúgy a legfontosabb kérdéseket teszik föl, mint az egy tömbből álló darabok. A könyvben az irodalomnak, művészetnek, filozófiának, vallásnak, természettudománynak nagyjából egyenlő szerep jut, Tornait a szellemi-lelki élet minden jelensége érdekli.
A címadó esszé lényegét így fogalmazza meg a szerző: „Az erkölcsi nihilizmus máig is növekvő győzelmét szinte észrevétlenül követte az esztétikai nihilizmusé... Húsz éve még csak azt tudtam, hogy a nyugati piaci és politikai formákat átvéve... nem a szabad művészet, hanem a zsurnalizmus uralkodik majd. Ma már belátom, nem néztem elég mélyre, hiszen a vérben-háborúban megszenvedett erkölcsi nihilizmus méhéből kibújt annak még visszataszítóbb fattya, az esztétikai nihilizmus is." Tornai a jelent és a jövőt is igencsak kritikus, sőt aggódó szemmel nézi. Menekvést csak a vallástörténeti összehasonlítások, természettudományos gondolkodásunk, fokozott történelmi ismereteink irányában képzel el, a gyűlölködést, gyilkolást, háborút - mint írja - evolucionisztikus örökségünknek tartja. Nem fogad el semmiféle álmodozást, utópiát, ehelyett a szembenézést ajánlja. Vissza